Lehangoló párhuzamok
Az ember ájultan áll ezelőtt a kolosszális vereség előtt – ezt a címet adta a Die Welt az egyik Afganisztánnal foglalkozó kommentárjának. A múlt heti jegyzetünkben volt szó erről. A héten már a világsajtóban is vezető helyre került a „nyugati demokráciaexportnak” ez az újabb csúfos veresége. Biden amerikai elnök elintézte a csődinváziót azzal, hogy
Sz..ok arra, ami most ott történik, az már nem a mi problémánk.
Így is lehet. Az európai diplomácia szebben fogalmaz, de a végeredmény ugyanaz. Afganisztán nyugati kísérlete elbukott, ott újra a saría lett az úr. Játszok a gondolattal, hogy talán nem is akkora baj, ha egy ország népe visszakapja a saját földje feletti hatalmat, és ahogy arafelé ez szokásos, újra vallási vezetésű ország lesz. A „demokratikusan” megválasztott, Nyugat által eddig támogatott afgán elnök - pénzzel tömött poggyásszal – már amúgy is eliszkolt. A derék nép, aki annak idején megszavazta, az maradt.
Ha belegondolunk az afgán történtekbe, eszünkbe jut, hogy hohó, manapság már mi is ehhez a Nyugathoz tartozunk, mi is az USA katonai szövetségesei vagyunk. Akik – minő meglepetés - karöltve az Európai Unióval, azon fáradoznak, hogy Lengyelországban és Magyarországon is pontosan ugyanolyan politikai berendezkedés legyen, mint náluk. Ellenünk a pénz fegyverét választották.
Éheztessük ki a lengyeleket és magyarokat
- javasolja az EU-Parlament alelnök asszonya.
Kényszerítsük őket térdre
– kontráz rá az amúgy velünk egy klubban ülő holland miniszterelnök. Amikor ilyen mondatokat hallunk, felvetődik, hogy mitől ilyen agresszív ez a liberális demokrácia Washingtontól Brüsszelig? Miért is kellett bevonulni Afganisztánba? Mi is a baj velünk és a lengyelekkel? Miért is kell országokat büntetni azért, mert másképp, a saját hagyományaik szerint szeretnének élni?
Messzire vezetnek ezek a kérdések, látszólag nem is függ össze egy katonai invázió és annak szégyenteljes bukása az Unió leckéztető politikájával. De csak látszólag. Ugyanazok az országok, ugyanazok az emberek ezek ott is, itt is. Biden már nekünk is üzent, hogy álljunk be a sorba. Európa azt kérdezi, miért léptünk be az Unióba, ha nem fogadjuk el annak értékeit. Hazug csúsztatás ez. Mi ilyen értékeket nem szavaztunk meg soha. Ezek későbbi, kitalált vagy USA-majmolt „értékek”. Mert az USÁ-t követni kell. Követni kellett Afganisztánba is.
Szerencsére az Unió nem csak e javíthatatlanokból áll. A kioktatók ellen pedig harcolni kell. Ne adjuk fel a mi értékeinket. Demonstrálni kell ezt, nagyon keményen. Népszavazással, Békemenettel, minden lehetséges politikai és békés eszközzel. Hogy Magyarország magyar maradhasson.
A talibánok pedig reszkethetnek. Olvasom, hogy a momentumos Cseh Katalin megüzente nekik, hogyha nem viselkednek rendesen a már demokrata afgánokkal, akkor majd Brüsszelből odanézünk ám! Gondolom a talibánok most ijedtükben visszavonulnak a hegyeik közé. Vagy tán üzennek Cseh Katalinnak egy hasonlót, mint amit Joe Biden a minap az afgánoknak.