Cserben hagyott ország(ok)

Afganisztánból kivonult a NATO, és 20 év után az ország a talibán erők fennhatósága alá kerül. Ezzel egy újabb országot hagyott cserben a Nyugat, jóllehet 2001-ben a „folytonos békét” ígérte meg. Volt azóta egy Arab Tavasz is, ahol a „demokrácia” jegyében az arab országok fennálló rendjét döntötték meg fegyveresen. Legyilkolva, bebörtönözve az országok korábbi vezetőit, Szadám Husszeintől Kadhafi tábornokig. Egy virágzó ország, Szíria ma romokban hever, és szírek milliói indultak el az országból, és nyomorognak menekülttáborokban, vagy hazátlanok Európában. 

Arrafelé nincs nyugalom. Polgárháborúk, puccsok jelzik, hogy milyen tavaszt hozott el számukra az USA vezette „demokráciaexport”. Úgy tűnt, hogy egyedül Afganisztánban marad tartós a NATO jelenléte, de Trump bejelentette, Biden megerősítette, hogy kivonulnak. Kabul dolga, hogy hogyan védi meg magát a talibánoktól. A NATO katonái azóta el is hagyták a Hindukust. A németekkel együtt a magyar egység sincs már az afgán támaszponton.

Mindez nemcsak a száznál is kevesebb katonánk miatt érint bennünket. Kétségeink ne legyenek, hogy afgán menekültek tömegei nyomulnak be újra Európába, és jelennek meg a magyar határokon is. Kezdődik az egymásra mutogatás az Európai Unió országai között. Folytatódik a vita, hogy ki fogadja be az új menekülteket. Mert ők – akik hittek a demokrácia építésének – most egy gyilkos iszlám rendszer elől menekülnek. Mire a magyar határhoz érnek, a genfi és a dublini egyezmények szerint már más országban be kellett adniuk a menekültkérelmet. De kit érdekel már e két nemzetközi megegyezés? Senkit. 

2021 ősze, 2022 tavasza borítékolhatóan a migráns-menekültkérdéstől lesz újra hangos Európában. Ne felejtsük el az afrikai partokról újból megszaporodott migránsokat sem. A határkerítésünknél növekszik a nyomás, de nekünk legalább ez van. Csak félő, hogy a határaink súlyos összetűzések helyszínei lehetnek. Már a balti államoknak is jut a migránsokból, akik Belorusszián keresztül keresik az utat Európába. 

Az Európai Unió az egyes országok fenyegetésén kívül nem sok mindent tett azért, hogy megállítsa ezt a tömeget. Miután a NATO húsz év alatt képtelen volt arra, hogy egy ütőképes afgán hadsereget hozzon létre, amelyik képes lenne megállítani az ellenséget. Most, hogy a talibánok elfoglalták Kundus városát – itt volt a német csapatok főhadiszállása -, hirtelen világos lett az Unió vezetői számára, hogy nagy a baj. Hogy újra csúfosan megbukott a nyugati demokrácia exportja. 

Hogy tanulnak-e belőle Washingtonban vagy Brüsszelben, az nagy kérdés. Ott ugyanis komolyabb kérdésekkel vannak elfoglalva. Miután látszott, hogy a demokráciaexport bukó, nekiláttak az LMBTQ-ideológia exportálásának. És a nyugati vezetők tapsolnak, aláírnak ehhez. Mi nem. Mert Magyarországnak már van egy 1956-os történelmi leckéje a „bevonul a Nyugat”-ból, és a liberális demokrácia újabb szószegéseiről. Afganisztán sajnos – halottak, menekültek ezreivel – most tanulja.