Furcsa demokráciák
Petry Zsolt ügye változatlanul téma a nyugati sajtóban, sőt a politikában is. Petry kapusedző volt a berlini Hertha futballcsapatánál és egy interjú miatt kipenderítették az állásából. Az edző nem a csapatáról fogalmazott meg kritikákat, vagy az ottani főnökeiről, hanem Gulácsi Péterrel nem értett egyet, amiért Gulácsi szerint az azonos nemű „családok” is nyugodtan fogadhassanak örökbe gyerekeket. És Petrynek nem tetszett a migrációs túlburjánzás sem, ami ma Nyugat-Európában van.
A liberális mainstream szemében mindkét kijelentése megbocsáthatatlan bűnnek minősült. Petry Zsolt repült, hiába magyarázkodott, hiába szerették, elismerték mint edzőt. Miután a magyar emberek, velük a politikai vezetés is elítélte a berlini klub eljárását, megszólalt a német külügy is. Michael Roth államtitkár a magyar kormányt egyenesen homofóbnak nevezte. Azért, mert nálunk az a borzasztó szokás járja, hogy az anya nő, az apa meg férfi. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Michael Roth homofób-ügyben lehet, hogy egy ici-picit elfogult, és a maga privát hozzáállását is rávetíti a politikai állásfoglalására. Ugyanis – az amúgy más ügyekben is magyarellenes, és férfi államtitkár – 2014-től együtt él férfi barátjával, sőt rendes esküvőt (vagy ilyen szerűt) tartottak Rothenburg város egyik evangélikus templomában. Lám-lám.
Riadót fújt több politikus is az Európai Unió újjáépítési kölcsöne miatt. A német alkotmánybíróságnak sem tetszik, hogy minden nemzet egyetemlegesen felel a felvett hitelekért. Ha valamelyik ország nem fizet, a többinek kell törleszteni helyette. A politikusokat pedig az háborította fel, hogy a szocialista spanyol kormány ebből az újjáépítési kölcsönből akarja bevezetni az országában a 4 napos munkahetet. Hitelből ilyet megvalósítani maga az öngyilkosság. Ennek az őrületnek persze azonnal lettek európai követői. Többek között a magyar Momentum elnöke, Fekete-Győr András is meghirdette ezt a programjában. Ismerős a helyzet: a polgári konzervatív kormányok fegyelmezetten, az ország jövőjében gondolkodva kezelik az ország vagyonát, de ahogy a liberálisok, szocialisták hatalomra kerülnek, egyszerűen elverik a világ pénzét is. Remélhetőleg a magyar választók okosabbak lesznek a spanyolnál, és az államkassza közelébe sem engedik ezeket a felelőtlen ígérgetőket.
A hatalomra vágyó balliberális urak nemcsak az adóforintjainkra vetettek szemet, hanem a velük egyet nem értők személyi szabadságára is. Gyurcsány odáig merészkedett, hogy kormányra kerülésük esetén „nem lesz kegyelem”. Hiszen apjának sem volt, pedig – ha jól értettem – ő csak egy biciklit lopott, mégis börtönbe csukták. És itt vissza is jutottunk Petry Zsolt ügyéhez. Az eltérő vélemény tilos, a jól végzett munka nem számít, mert vannak, akik a maguk szája íze szerint szeretik alakítani a demokráciát. Biztos vagyok benne, hogy a jövő évi választáson a többség azt mondja majd, hogy kösz, a Hertha-, vagy a Roth-féle, de még a gyurcsányi demokráciából sem kérünk.