Száraz november
Jó néhány éve megy már a száraz november kihívás, mely az alkoholistákat és a nagyivókat próbálja rávenni arra, hogy az ünnepek előtt tartsanak egy hónap tisztítókúrát.
Magam sajnos ebben nem tudok részt venni, lévén, hogy alkoholfogyasztásom messze az átlag alatt van, ha iszom valamit, akkor is inkább a minőség, mint a mennyiség az, amit előnyben részesítek, ám nekem is van olyan, amit elhagyhatnék.
Négy éve belevágtam hát a saját száraz novemberembe, ami nem más, mint az, hogy próbálom a politikát és az aktívan politizálókat kizárni az életemből. Ez ebben az évben a járvány miatt csúszott több mint egy hetet, de legfeljebb majd átnyúlik decemberre is.
Nagyon aktuális ez a megtisztulás, ugyanis az a rossz szokásom a hírfogyasztáson túl, hogy nem csak a felbukkanó híreket, hanem általában a kommenteket is elolvasom, illetve beleolvasok. Nos, ez egyfajta kirándulás az emberi lélek legmocskosabb és legprimitívebb bugyraiba.
Néha azon gondolkodom, hogy aki leírja, hogy egy ember halálát kívánja, márpedig bizony sokan leírják, azok mit tennének akkor, ha alkalmuk lenne az illetőt megölni, rájuk nézve negatív következmények nélkül? Vajon könnyedén meghúznák a ravaszt, vagy suhintanának egyet a katanával, aztán lazán jobb külsővel messzire rúgnák a lehulló fejet, mint ahogyan a sokak által megölni vágyott tette egy videóban a labdával? Szerintem nem, mert ezeknek az embereknek nem a politikával van igazából bajuk, hanem önmagukkal, csak ezt felismerni legalább olyan keserves, mint megtanulni a katana használatát.
Tehát száraz november. Leállítottam az ATV, a 444, a Demokrata, a Népszava, a Mandíner, az Index, Magyar Narancs stb. követését. Aztán egy új közösségi oldalra csöppentem, előjöttek a jóga, a testépítő, a foci, a pszichológiai, a könyves és a fotós oldalak.
A négy év alatt csak egyszer estem vissza és szegtem meg a száraz novembert. Valaki említette, hogy egy régi polgármester ismerősömet ekézte egy oldal, és nem tudtam megállni, hogy ne írjam oda a véleményemet az okosoknak, akik egy kis falu sikeres emberét próbálták a szokásos sablonokkal lejáratni. Mert a kommentelő mindenről tudja a tutit, például minden, ami épül túlárazott, ám ha megkérdeznék tőle, hogy pontosan mely tételek azok egy adott projektben, akkor azonnal elkezdenék sorolni, no nem a tételeket, hanem a kipróbált kliséket, melyeket már remekül betanultak, és valóban, a krumpli mindenképpen hitelesebb válasz egy ilyen kérdésre, mint bármi más.
A vírushoz való viszonyulásról már írtam eleget, arról most csak annyit, hogy elég volt a statisztikákból, abból, hogy hányan betegedtek meg és hányan haltak meg, mert ez a tudás nem segít. Azoknak, akik tagadják, csak egy újabb hazugság, a többieknek pedig egy újabb kis kenőanyag a depresszió felé vivő csúszdán.
Szóval száraz november. Élvezem, hogy kiszabadultam ebből a pokolból, elfeledhetem azokat, akik fegyvert fognak az igazság ellen, ha az ellentmond sérelmekből épített vágyaiknak.
Valamiért persze kellett ez nekem, tapasztalatként tekintettem rá, egyfajta negatív periszkópként, mely betekintést enged olyan indulatokba, melyekkel magam nem rendelkezem.
Több évad a pokolban és újra meg újra száraz november, mely talán némi korlátozott vízumot nyújt a megtisztuláshoz.