Maratonfutás a vírussal (és a terrorral)
Amit a járvány-számok mutatnak, az felfoghatatlan a háborútól, katasztrófáktól elszokott európai ember számára. A mai ellenségek porszemnél is kisebb vírusok. És ezek egyelőre megoldhatatlan feladat elé állítottak nemzeteket, súlyos gazdasági, szociális, politikai és lélektani krízist okozva. Kivétel nélkül minden európai országban. Az sem számít, hogy hol, milyen módra van demokrácia. A vírust nem érdekli az ellenzék, de a határok sem. Ahogy az sem, hogy ki nő, ki férfi, ki meg gendermódra egyik sem. Az ultraliberális Macron Franciaországa, a magyargyűlölő Mark Rutte kormányozta Hollandia, vagy a nagy demokrata merkeli Németország ugyanúgy – vagy még jobban – szenved a vírustól, mint a keresztény Lengyelország, vagy éppen Magyarország. Senki, a legképzettebb orvosok sem tudnak jobbat javasolni, mint a szigorú maszkviselést, a távolság betartását, az emberi kontaktusok minimálisra redukálását.
A megoldásra – a vakcinára – még várnunk kell. A teljes leállást tavasszal majd minden ország megpróbálta. Hiába, újra támad a járvány. Közben lélekben, emberileg is egyre nehezebb elviselni a helyzetet. És közeleg a karácsony. A szeretet ünnepe. Bízzunk benne, hogy addig csak-csak jobbra fordulnak a dolgok. Mert fáradhatatlanul dolgoznak orvosaink, ápolóink és a kormányok is, hogy enyhítsék a bajt. A magyar egészségügy és politika is nagyszerűen teljesít. Kiábrándító, de ebben a helyzetben is vannak, akik ellentéteiket képtelenek félretenni, és terjesztik a hazugságokat, a félinformációkat, az ostoba teóriáikat és a gyűlöletet. Csak a vírusnak segítenek vele.
De jönnek szomorú hírek nemcsak vírus-halálokról, hanem fanatikusok gyilkosságairól is. Emlékszünk még az arab isis-harcosok nyilvános kivégzéseire. „Messze van, nálunk ilyen elképzelhetetlen“ – nyugtattuk magunkat. Most Párizsban, Nizzában – itt, Nyugat-Európában! – fejeznek le tanárt, templomban imádkozó asszonyt, szúrnak le ártatlan embereket. És mély a csend a Drezdában meggyilkolt német áldozatokról is.
(Miközben ezeket a sorokat írom, Bécset iszlám terrortámadás érte. A véres vallásháború megérkezett hát a szomszédunkba is. És Európa védekezni sem tud, csak toleranciáról papolni. Meg fogadkozni, és szép temetéseket rendezni. Ahol majd megjelenik az osztrák Faymann exkancellár és a német Merkel, meg Marx és Bedford-Strohm püspökök, akik keresztjüket levéve fogadták a migránsokat 2015-ben. És ez az iszlám terror még csak a kezdet.)
Ahogy az is csak az eleje, ahogy a vírussal vagyunk. Jönnek az elkerülhetetlen szigorítások nálunk is. Egy virológus professzor hosszú harcra számít. A maratoni negyvenkét kilométerből – mondta – még csak pár kilométert tettünk meg. A többi még előttünk áll. De van remény. Hamarosan lesz ellenszer. Addig is fegyelmezetten tartsuk be a szabályokat, vegyük fel a maszkot, és zárjuk kulcsra az ajtónkat! Mert a vírust, ezt a gyilkost, nem szabad tárt ajtókkal fogadni. Ahogy a kereszténységre támadó terroristákat sem.