Jogállami csatározások
Az elmúlt héten az ellenzéki összefogást az 1948-as helyzethez hasonlítottuk. A megalakulás erőltetettsége valóban hasonló, de a folytatás egészen más. Az akkori kormány végül egypártrendszert hozott létre. És ez több mint negyven évig így is maradt. Ma ez elképzelhetetlen. Ha a mostani ellenzék egy pártba is tömörül, akkor is marad egy erős Fidesz-KDNP, és ennek a bedarálására semmi esély. Mert ma jogállam van.
És éppen ezt a jogállamiságot kérdőjelezi meg az Európai Unió és vele a magyar ellenzék is. Mondván, hogy itt nincs jogállam, mert a Fidesz-KDNP minden fontos intézményt ural, és azok így a kormány kottájából játszanak. A jogászkodást hagyjuk meg a jogászoknak, mi nézzük meg a jogállamiság politikai környezetét. Az Európai Unió lisszaboni alapszerződése beszél a jogállamiságról, de hogy az mit takar, arról konkrétan szó nincs. Vagyis ahány tagállam, ma annyiféle jogállami berendezkedés van az unión belül.
Számon kérni a nincset nem lehet, ezért le kellene fektetni, hogy ez mit is jelent. Mert ma nincs egy érvényes európai rendszer, csak egy igazságtalan helyzet van. Egyes országokat kipécéznek, és rajtuk számon kérik azt, hogy valami náluk miért úgy van. Miközben más országokban is úgy van, vagy még úgyabbul. Az EU-ban még a tagországok államformája sem egységes, mint például az USÁ-ban. Vannak köztársaságok és királyságok (monarchiák). A törvényeket mindenütt a parlament hozza, de azt hol a királynak kell jóváhagyni, hol a köztársasági elnöknek. Németországban még a Szövetségi Tanácsnak (Bundesrat) is rá kell bólintani.
A hatalmi ágak sem azonosan épülnek fel. Van, ahol van alkotmánybíróság, van, ahol nincs. Van, ahol az ügyészség közvetlenül a kormány alá van rendelve (például a németeknél), van, ahol a parlament felügyeli azt. A bírósági rendszerek is mások. Németországban – más mellett – van egy erős közigazgatási bíróság. A mi kormányunknak mégis nekiesett az unió, amikor létre akarta ezt hozni.
Sorolhatnánk a különbségeket. Ahol erős a kormány parlamenti többsége – nálunk, vagy a németeknél is -, a kormányok logikusan a saját politikájukkal szimpatizáló vezetőket neveznek ki az országos intézmények élére. A német alkotmánybíróság elnökét egyenesen a CDU-frakcióból emelte ki Merkel. Nálunk a nem párttag új kúriai elnök kinevezésekor is megálljt szeretett volna kiáltani az ellenzék. Mert „Fidesz-közeli“. De kit nevezzen ki a Fidesz-többségű parlament? Egy szocialistát? Egy jobbikost? Ezek álmok. Minden kormány, sőt minden önkormányzat igyekszik a vele egyetértőket pozícióba helyezni. Ez mindenütt a világon így működik. Az amerikai republikánus elnök republikánus, a demokraták demokrata vezetőket emelnek funkciókba.
Amíg nincs egy egységes európai jogállamisági struktúra, amelyik minden országra érvényes, addig csak vita, veszekedés, vétózás, széthúzás lesz. Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek – most ez járja az Európai Unióban. És mint tudjuk, ha valami nem igazságos, akkor éppen ez nem az.