Menyhért király fehérítése
Messze van, ebben a vírusos időben nem is kellene vele foglalkozni, de muszáj, mert már itt van a mi kontinensünkön is. A fekete-fehér emberek egyre durvább harcáról van szó. Kezdetben csak az erőszakkal fellépő fehér rendőrök voltak a célpontban, de ma már döntögetik az USA alapító atyáinak, hős tábornokainak szobrait, sőt maga Kolumbus Kristóf is gaz fehérnek számít. Köszönjék maguknak az amerikaiak – mondhatnánk. Az afrikai népességet ők hurcolták be erőszakkal rabszolgának, és még a múlt század második felében is másodrendű polgárnak tekintették őket. Most viseljék el, hogy a múlt visszavág.
Csakhogy mindez nem maradt meg amerikai jelenségnek, hanem átterjedt Európára is. A nagy gyarmatosítók, a portugálok, az angolok, a spanyolok, a franciák, a hollandok, a belgák városaiban ugyanúgy élnek nagy számban színes bőrű, a volt gyarmataikról bevándorolt emberek, ahogy Texasban vagy Kaliforniában. És a lázadás ragadós. Tüntetések sora zavarja meg az európai fehérek és a feketék hosszú ideig majdnem normálisnak mondható együttélését. Vessenek magukra – jelenthetnénk ki újfent, és nem éppen együtt érzően. Belőlük gazdagodtak meg, kirabolták az országaikat, bennszülötteket gyilkoltak halomra, és még ma is nagy hasznot húznak volt gyarmataikból.
De sajnos ez az ostoba ideológia ragadós. Már Németországban is beindult a „fekete-fehér” őrület. Még csak csóváltuk a fejünket, amikor Berlinben átnevezték a Mór utcát (Mohrenstraße), mert az utca állítólag arról kapta a nevét, hogy valaha néhány észak-afrikai fekete – mór – lakója volt. Ez sértette a Berlinben élő afrikai népeket.
Új hír – és ez már igazán felháborító –, hogy a német Ulm városának evangélikus esperese mozgalmat indított, hogy a karácsonyi szép történetből ismert három királyok egyikének, a színes bőrű Menyhértnek az ábrázolását változtassa meg az egyház. A betlehemi bölcső mellett ugyanis nem állhat Gáspár és Boldizsár mellett egy vastag ajkúra, göndör hajúra faragott, feketére befestett Menyhért, mert az bánthatja minden fekete ember lelki világát.
És itt kell megállni. Mert ha már egy német pap(!) fejében is ott ül ez az eszement gondolkodás, akkor csak idő kérdése, és megjelenik Magyarországon is. Ugyan nekünk soha nem voltak gyarmataink, hozzánk nem jöttek tömegesen színes bőrűek, de vannak mai politikai hiénáink, NGO-ink, akik rá fognak kattanni erre a témára. Mindegy, hogy van ennél fontosabb dolgunk is. Szerintük persze már most is rasszisták vagyunk, mert nem engedjük be az afrikai vagy az arab migránsokat.
Bizony nem. Mert nagyon nem szeretnénk amerikai vagy nyugat-európai, bőrszín szerinti harcokat ember és ember között. És továbbra is szeretnénk karácsonykor ott látni a betlehemekben a kisded, Mária, József, Gáspár és Boldizsár mellett Menyhértet, a szerecsen királyt. Úgy, ahogy mi azt megismertük, ahogy ezt a mi keresztény történelmünk megtanította. Ha tetszik ez az ulmi evangélikus esperes uramnak – és az ostoba, fehér és fekete követőinek –, ha nem.