Győzött a kék sarok

Európa vezetői Brüsszelben vívták csatáikat a múlt héten, felfoghatatlan méretű euró-milliárdokról. A vita négy fontos pont körül forgott. Elsőként, hogy egyáltalán fel kell-e venni ezt a hitelt, hisz az EU ilyen adósságba még sohasem verte magát. Pontosabban a tagországait, akiknek majd ezt az irgalmatlan összeget vissza is kell fizetniük. És a visszafizetésért egyetemlegesen minden ország – így Magyarország is – felelős. A magyar kormány – szolidaritásból a járványtól erősen sújtott országokkal – belement a hitelfelvételbe. A második pont, hogy hogyan kerüljön felosztásra, mennyi legyen belőle a vissza nem térítendő rész, és mennyi az, amit ténylegesen hitelként vehetnek fel a tagok. Ebben is megegyeztek. A harmadik vitás kérdés az volt, hogy hogyan, milyen arányban legyen ez az „ingyenpénz” felosztva az egyes országok között. Itt végül Magyarország hárommilliárd euróval jobban járt, mint az eredeti tervben állt. És volt még egy negyedik menet is, ez pedig arról szólt, hogy a pénzeket csak arra lehessen felhasználni, amire azt az EU jónak látja. Ehhez kapcsolódott az agyongyötört jogállamisági blabla: az az ország, ahol sérül a jogállamiság, attól vonjanak el pénzeket. Magyarul: büntessék meg őket.

A képzeletbeli ring piros sarkában Mark Rutte, a liberális holland miniszterelnök állt, a kék sarokban pedig – sok ország képviseletében – Orbán Viktor magyar kormányfő. Az olaszok, görögök, spanyolok hallani sem akartak arról, hogy Rutte javaslata átmenjen, és az EU beleszólhasson abba, hogy mire költhetik el a milliárdokat. Miniszterelnökünk pedig eleve kikötötte, hogy a pénzelosztásnál szóba sem jöhet olyan politikai szankcionálás, mint a jogállamiság értékelhetetlen méricskélése.

Orbán Viktor felvette a kesztyűt, és az agresszívan támadó holland miniszterelnök minden támadását visszaverte. Nem hagyott kétséget Orbán afelől sem, hogy Rutte-nak esélye sincs ezt a liberális politikai ármánykodást átbokszolni, miután ma nincs ember, előírás, szabály az EU-ban arról, hogy mi is az a jogállamiság, annak valójában mik is az ismérvei, és azt ki, miért tartja vagy nem tartja be.

Kedd reggelre megszületett a megállapodás. Bennünket ebből logikus módon a mi részünk érdekelt. A magyar miniszterelnök előtt le a kalappal, igazán megharcolt az érdekeinkért. Több pénzt kaptunk, és esélyünk van végre arra, hogy befejezze az EU a magyarok és lengyelek parttalan támadását. Merkel azt is megígérte, hogy még az idén befejezik a sunyi 7-es cikkely szerinti eljárásokat, és kidolgoznak egy konkrét, tényeken alapuló jogállamisági kritériumsort. Nem ránk vagy a lengyelekre kihegyezve, hanem minden országra vonatkoztatva.

Hogy mennyire értékes volt a magyar érdekérvényesítés, azt szinte minden német lap vezető hírként közölte. A harc képzelt eredményhirdetésén így győzött a kék sarok, és a döntőbíró, Angela Merkel, nem a holland Rutte, hanem Orbán Viktor kezét emelte a magasba. Minden magyar polgár örömére és jövőbeli gyarapodására.