Térdeplők és békétlenek
A fiatalabb Bush gyatra elnöksége óta érezhető volt, hogy előbb-utóbb robban az USA-ban a fekete-fehér ellentét. Ez Obama szélsőségesen liberális rendszere után még egyértelműbb lett. Megerősödtek az NGO-k, a magukat civilnek mondó, de valójában hivatásosan működő politikai szervezetek, és egyre nagyobb befolyásra tettek szert.
Támadták a velük egyet nem értő politikusokat, újságírókat. Lázították, szervezték a fekete kisebbséget a többség ellen. Nem véletlen, hogy most, az elnökválasztás évében egy fekete férfi szomorú halála miatt kirobbantották a már-már polgárháborúba torkolló utcai zavargásokat.
Mondhatnánk, hogy ez Trump ügye. Csakhogy ez a rasszizmus őrület átterjedt Európára is. Brüsszelben – és ez mégiscsak az EU központja –, a volt belga-kongói ősökkel rendelkező fekete lakosság az utcára vonult, és az amerikaihoz hasonlóan tüntet, rombol, lázad a fehér többség ellen. A nagy mellénnyel hirdetett nyugati multi-kultiról hirtelen kiderült, hogy nincs is. A gyarmatokról bevándorolt fekete lakosság – akiknek nagy része már Nyugaton született – egy pillanatra sem felejtette el gyökereit, és az első alkalommal fellázad az európai fehér ember ellen. Az európaiak (és az amerikaiak) egy része pedig a parttalan, mindkét oldali erőszakot látva, döbbenten térdre ereszkedik és vezekel. Úgy tesz, mintha csak most derült volna ki, hogy ilyen élő az európai és afrikai népek ellentéte, a gyakorlatilag kétoldalú rasszizmus.
Németországban például minden híradó, minden politikai vitaműsor a koronavírus mellett a rasszizmusról szól. És az ilyenkor azonnal szóba kerülő antiszemitizmusról. Elég a legapróbb kritika ahhoz, hogy valaki a margón kívülre kerüljön, és kiírja magát a „liberális demokraták” közül. Hogy ennek hol lesz a határa, nehezen megjósolható. Mert közben a migrációval egyre több fekete afrikai és muszlim arab érkezik Európába. Az ellentétek pedig az őslakosság és a bevándorló népek között szinte feloldhatatlanok. Ezt mutatják a mostani tüntetések is.
Mindeközben mi, magyarok a trianoni tragédiára, az ország kétharmadának elrablására emlékeztünk. Éppen azok a nyugati nációk – franciák, angolok, amerikaiak – tették ezt velünk, akiknél most a volt gyarmataik gyerekei lázadnak. Mert ugyanilyen igazságtalanul húzták meg az afrikai és arab országhatárokat is. Versailles-ban a békétlenség szerződései születtek. Legyilkolt, elmenekült, megalázott milliók lettek ennek a következményei. Számunkra az egyetlen út a Kárpát-medencei együttműködés maradt. Ennek a békés folyamatnak a motorja kell, hogy legyen Magyarország. Mert a történelem úgy alakult, hogy a Kárpátokon belül a legnagyobb népesség újra a tizenkét-tizenhárommillió itt élő magyar lett.
Az USA és a nyugati gyarmattartók országaiban békétlenség van, lázad a kisebbség. Magyarországon nem kell térdepelve vezekelni. Az utunk az, amit Orbán Viktor így fogalmazott meg: „Mi nem szabdaljuk, nem gyötörjük, nem árusítjuk ki, hanem megtartjuk a Kárpát-medencét.”