Elő- és balítéletek
Borzolja a nép igazságérzetét a börtönbiznisznek nevezett ítéletsor, de a gyöngyöspatai ügyekben hozott bírósági döntések is. A jog bizony produkál különleges dolgokat. Jogi szakkönyvkiadóként napi kapcsolatban voltam tudós és okos jogászokkal, köztük professzorokkal, alkotmánybírókkal, kúriai, ítélőtáblai ítészekkel, de ügyészekkel, ügyvédekkel és közigazgatási szakemberekkel is. Hosszú órákat töltöttünk el nemcsak könyvterveik, hanem egy-egy jogi-etikai érdekesség, eset megbeszélésével is. Anekdotáztak a különösebbnél-különösebb ügyekről és az azokban hozott ítéletekről. Nem jogászként néha furcsákat gondoltam meglepő jogi eszmefuttatásaikról.
Ezekre a beszélgetésekre gondolok most, amikor az igazságot keresem a fenti ítéletekben. Arról persze van elképzelésem, sőt állást is tudok foglalni abban, hogy a népnek (akik mi vagyunk) tökéletesen igaza van, hogy nem tetszenek neki az ilyen döntések. De abban is biztos vagyok, hogy az ügyvédek, bírák mindenben törvényesen alkalmazták jogi csűrés-csavarásukat.
És itt nem is csak erről van szó. Ez újfent egy Uniós ügy. A börtönbizniszként elhíresült – több mint tízezer! – eljárásban ügyvédek egy csoportja ügyesen(?) kihasználta a törvények furcsa gyakorlatát. Tipikus példája ez az EU-s törvényhozás – az egyes tagországok különbségeit figyelembe nem vevő – brüsszeli gyakorlatának. A magyar börtönök biztosan nem olyan modernek, és „hívogatóak”, mint a svédeké vagy a németeké. A bűnözők ellenben ott is bűnözők, és itt is. Akit itt ítéltek el, annak a magyar börtönviszonyokkal kell(ene) megelégednie. Ahogy például a becsületes része a polgároknak a magyar lakásviszonyokkal él együtt, és nem a nyugatiakkal. Börtöneink adottságaihoz is muszáj lenne alkalmazkodniuk azoknak, akiket erre ítéltek.
Az EU ezt nem így látja. A norma az norma. És, ahogy ma az „EU-s egységes börtönnormák” miatt vannak nézeteltéréseink, úgy borítékolható, hogy később az egyes pártok által felelőtlenül meghirdetett, de bevezethetetlen „európai egységes minimálbér” vagy az „európai egységes adók” miatt indulhatnak majd perek tízezrei. És így tovább. Ez a börtönbiznisz már jól mutatja, hogy mit is jelenthetne az Európai Egyesült Államok torz álmának gyakorlati valósága.
A gyöngyöspatai eset sem sokkal más, jóllehet itt a magyar törvények alapján indultak a perek. Mert az iskolai szegregáció félreértelmezése, és a jó szándékú iskolai gyakorlat dühödt megtiltása, ugyancsak európai huncutság. Ha Brüsszelben meglátnak egy-egy fotót, videót például a gyöngyöspatai iskoláról, csak szörnyülködni tudnak. Egyébként joggal. Nekünk sem tetszik, ami ott van. A valódi, az évszázados okokra azonban az EU-ban nem kíváncsiak. Az „igazságot osztó” NGO-k pedig nagy örömmel kihasználják a polgári kormány ellen az ilyesmit.
Lassan azt kell látnunk, hogy ezek az ítélkezések már túlmennek azon, hogy egyszerűen csak különösnek vagy jópofa, anekdotázásra alkalmas jogi esetnek nézzük őket. A tízezer ügy azért mégiscsak több a soknál.