Merjünk a fényben állni!
Meglehet, hogy Kaposvár legbőbeszédűbb emléktábláját avatta fel 2012. november 2-án Varga László plébános – a majdani püspök – a százéves Szent Imre-templom külső falán. A centenárium emlékére állított táblán szép idézet olvasható abból az okmányból, amelyet több mint egy évszázaddal azelőtt helyeztek el az épülő istenháza alapfalában.
Ez a szöveg egyébként már jóval korábban is megjelent a helytörténeti irodalomban, jelesül a kaposvári államgimnázium (a mai Táncsics) 1913-ban kiadott emlékkönyvének lapjain. Hogy mi köze volt a középiskolának a templomhoz? Nagyon is sok – hiszen a Szent Imre-templom eredetileg a gimnázium kápolnájának épült… Felszentelési címe is ezt tükrözi: Imre herceg, Szent István királyunk fia a magyar ifjúság védőszentje, ráadásul a kész templomot éppen annak a napnak, 1912. november 5-ének a reggelén áldotta meg Rédey Gyula veszprémi nagyprépost, amikor a főgimnázium tornatermében ünnepséget rendeztek az intézet százéves fennállásának (azaz a „nyilvánossági jog” megadása századik évfordulójának) emlékére. Az időzítés tökéletesebb nem is lehetett volna, hiszen Szent Imre napja volt…
A templomépítés gondolata is abban az időben, a 19. század végén merült fel, amikor napirendre került, hogy új épületet kap a főgimnázium. Mert amíg a város római katolikus temploma csak néhány méterre állt a régi iskolaépülettől (korábban a főtéren működött a gimnázium), a mai Bajcsy-Zsilinszky utcában épült új középiskolától hosszú volt az út odáig. A tanulóifjúság tehát csak nagy nehézségek árán tudott volna részt venni a misén.
Ujváry Ferenc plébános még a századforduló előtt elérte, hogy a város képviselő-testülete a gimnázium szomszédságában levő területet – a mai posta telkét – az egyháznak adományozza. Ott kívánták felépíteni a gondokat megoldani hivatott kápolnát. Ujváry plébános azonban 1900-ban elkerült Kaposvárról, így már ekkor csúszni kezdett az építkezés.
A 20. század elején a korszak kaposvári egyházi életének egyik legnagyobb alakja: Bécsy Márton gimnáziumi hittanár, későbbi veszprémi kanonok vette kézbe a templomépítés ügyét. Ő volt a mozgalom éltető lelke, akinek hite, buzgalma, „gáncsot és szidalmakat békésen tűrő természete” tette lehetővé az építkezést. Bécsy 1902-ben templomépítő bizottságot szervezett az iskola tanári karának katolikus tagjaiból, amelynek felhívására adakozni kezdtek az ország papjai, Kaposvár és Somogy megye lakossága, pénzt adott az állam, s még a gimnázium akkori és volt növendékei is bekapcsolódtak a gyűjtésbe.
Közben átértékelték a kezdeti elképzelést, és már nem ifjúsági kápolnát, hanem nagyobb, komolyabb templomot akartak építeni, amely a környéken lakó híveket is befogadni képes. A templom közügy lett: 1904-ben Németh István polgármester és Bereczk Sándor városi mérnök is belépett az építőbizottságba. A város elkötelezettségét az is mutatta, hogy már az építés megkezdése előtt Szent Imréről nevezték el az ott megnyílt utcát.
Végül – Bécsy Márton ötlete nyomán – nem a gimnáziumtól nyugatra indult meg az építkezés, hanem egy még alkalmasabb helyen, az iskola telkének északi végén. (Ne feledjük: a közgazdasági szakközépiskola akkor még nem létezett!) A terveket Krisztinkovich Béla budapesti építészmérnök, a gimnázium volt növendéke készítette, s az építést 1910 áprilisában kezdte meg Domján Lajos kaposvári kőművesmester.
A falak még a tél beállta előtt tető alá kerültek, s a torony is elkészült hamarosan. A munka a tél folyamán szünetelt, 1911 tavaszán azonban új lendületet vett. Már a harangok is megérkeztek, amikor pénzhiány miatt megakadt az építkezés, ráadásul a mennyezet egy része is beomlott. A legnagyobb szükségben jött a segítség: az ügyet Esterházy Miklós herceg tízezer koronás adománya segítette át a holtponton. A munkálatokat végül Lamping Ádám és fia, Lamping József építési vállalkozók fejezték be. A harmincöt méter hosszú, tíz méter széles, keletelt szentélyű, latin kereszt alaprajzú, egyhajós templom alapvetően neoromán stílusban készült, de neogót és barokk elemek is megfigyelhetők az épületen.
„A Szent Imre-templomban ma is csodálatosan árad a fény a sok-sok színes üvegen át befelé és kifelé – írta a templom centenáriumi évében Varga László plébános. – Az ablakok a nap fényét bontják színeire, és fürdetik a bent imádkozókat. Ugyanakkor belülről az eucharisztiában állandóan köztünk lévő Krisztusnak, a világ Világosságának fénye sugárzik közösségünkre és városunkra. Ez a templom erre hív: merj a fényben állni!” (Mohay Gábor: 100 éves a kaposvári Szent Imre-templom, 1912–2012. Kaposvár, Szent Imre Plébánia, 2012. 9. o.)