Választás utáni csend
Minden értékelést megelőzően gratulálunk Kaposvár új-régi polgármesterének, Szita Károlynak, és a városi, megyei közgyűlés új tagjainak. Kaposvár nem kísérletezett, annak a kezébe adták a polgárok a voksukat, aki már évtizedek óta bizonyította, hogy egy várost széppé, élhetővé lehet tenni. Olyanná, ahol a lakók nyugalomban, békében élhetnek. Kaposvár nyert újabb öt év fejlődési lehetőséget.
A Fidesz-Kereszténydemokrata Néppárt hívei amúgy újra narancssárgába borították az ország döntő részét. Ez – függetlenül a bekalkulált vagy az esetleges nem várt veszteségektől – hároméves nyugalmat biztosít az Orbán-kormánynak az ország vezetésére. Még akkor is így van ez, ha hozott ez a választási nap bőven meglepetéseket.
Budapesten a kormányzó pártszövetség nem tudta megismételni a 2014-es sikereit.
Meggyőződésem szerint azért, mert elfelejtettek kampányolni. Ellentétben az ellenzékkel, akik egyetlen alkalmat sem hagytak ki, hogy terveiket – a teljesíthetetleneket is – népszerűsítsék. A Fidesz kerületi polgármesterei, de Tarlós főpolgármester is, abba a választási hibába estek, hogy a pesti polgárok kampány nélkül is látják azokat a nagyszerű eredményeket, amit ez alatt az ötéves ciklus alatt Budapest a vezetésük során fel tudott mutatni. Csakhogy egy választás – érdekes, hogy pont a többszörös választási győztesek nem figyeltek erre – nemcsak a múltra épül, hanem a jövőről is szól. Mégpedig az egyszerűen elmondható jövőről, a megoldandó gondokról, és mellette nagyívű ideák meghirdetéséről, elfogadtatásáról is. Egy kampányban ki kell menni az utcára, találkozni kell naponta a választókkal, még akkor is, ha azok néha bizony kellemetleneket is tudnak kérdezni. Budapesten én ezt nem láttam. Ahogy azt sem, hogy a főpolgármester kerületi kampánygyűlések sorát tartotta volna. Valakik a kampánystábokban nagyon elnagyképűsködték ezt a választást.
Budapesten így nemcsak a polgármesterek jelentős része lett ellenzéki, hanem testületeik is. Ez jó, mert legalább nem lesznek napi összetűzések, leszavazások. Az újak tehetik a dolgukat, és az idő majd eldönti, hogy erre alkalmasak-e vagy sem.
Más a helyzet azoknál a nagyvárosoknál, ahol a Fidesz-KDNP-s polgármester egyszerűen nem jól végezte a dolgát. Ilyen is volt, például Pécsett. Itt az elmúlt évtizedek alatt nem tudott a polgári oldalon kinevelődni egy tehetséges városi vezető. Adósságról-adósságra vánszorgott a város, várva a központi mentőövet. Vagy Szombathely, ahol folyamatos volt a marakodás. Ezeken a helyeken talán nem is baj, hogy lehetőséget kapott az ellenzék, hogy bizonyíthassa, hogy ő majd jobb lesz.
Egyet azonban ez a választás ország-világ előtt fényesen bizonyított. Azt, hogy minden ellenkező mese ellenére Magyarországon demokrácia van. Ahol nem a hatalom, hanem a szavazó polgárok döntik el, hogy a jók folytathatják, mások helyére pedig jöjjenek új pártok, új vezetők. És ez legalább annyira fontos, mint az, hogy melyik párt vezet egy várost vagy települést.