Az ellenzék vonul
Régóta keresem, hogy hol az alapvető különbség a nyugati és a magyar ellenzék között. Hogyan lehetséges az, hogy míg például Németországban az éppen aktuális kormány ellenzéke a médiában, a parlamentben szerepel, a magyar folyamatosan vonul. Vonulnak, tüntetnek, ha kell, ha nem. Most, hogy éppen aktuális a klímakérdés, az ellenzék politikusai egy hete a Köztársasági Elnöki Hivatalhoz vonultak, és azt követelték, hogy Áder János képviselje a klímakatasztrófa ügyében az ő javaslatukat az ENSZ klímacsúcsán. Nem az Országgyűlésben szólalnak fel, nem ott értékelnek vagy tesznek javaslatokat egy-egy téma megoldására, mint teszik azt a német ellenzéki pártok vezetői, képviselői. Nem. Nálunk összeverődnek, és valahová vonulnak. Nem egyszer egy-egy nagy csinnadratta után, nevetségesen kevesen masíroznak az utcán.
Ilyen vonuló Pesten Karácsony Gergely, a korábban már minden párt közelében megforduló, most éppen a főpolgármesterségért küzdő ember. A minap kivonult az Átrium színházhoz, másnap Rogán miniszter lakása elé, aztán Óbudára. Ott állt – talán Szabó Tímea párttársával – az óbudai Hajógyári-szigetre vezető vashíd előtt, és meghirdette, hogy nem engedi elvenni a pestiektől a szigetet, megszünteti az ott lévő sorompót. Amit nyilván a Fidesz épített ide. Vele vonuló párttársnője pedig felsóhajtott, hogy tessék nézni, a sorompóra már a stop szó mellett ki van írva oroszul is, hogy sztop. Lám-lám, idevezet a kormány oroszbarát politikája. A fideszes óbudai polgármester kénytelen volt erre a bődületes melléfogásra reagálni, és a sajtóval közölni, hogy a szigeten és a hídon éppen egy filmet forgattak, és a sorompót meg az őrbódét díszletként építették fel, amit a forgatás után azonnal le is bontottak.
Karácsony Gergely, a Magyar Szocialista Párt listavezetőjeként tavaly az ország miniszterelnöke akart lenni, most pedig az összefogásosdi főpolgármester-jelöltje. És kivonul mindenhová. Csak ott nem szólal meg – például a Fővárosi Közgyűlésben –, ahol kellene. Képes egy filmdíszlet előtt követelni a magyar kormány és Tarlós főpolgármester leváltását. Lehet legyinteni, hogy ez egy pesti jelenség, de nem az. Ezek a hibák, módszerek negatív fényt vetnek a vidéki ellenzéki jelöltekre is. Karácsony és kollégái ugyanis nem magánemberek, hanem négy-öt országos párt felkent képviselői. Ha a „központ” ilyen, milyen lehet a jelöltjük itt helyben? – teszik fel nagyon gyorsan a választók maguknak a kérdést.
Bizony, ennek a nagy ellenzéki összefogásnak, vonulásnak, megvannak az árnyoldalai is. Pártok helyett egyének – nem egyszer felkészületlenül – kerülnek reflektorfénybe. Akiket egyik pártcsapat szeret, a másik soha nem szavazna rá. Ezzel eltűnnek az egyes pártok karakterei, és a választások után borítékolt a marakodás. Nem kell csodálkozni, hogy a Fidesz simán vezet minden közvélemény-kutatónál. Az ő jelöltjeikről ugyanis mindenki tudja, hogy kik ők, melyik párthoz tartoznak, és mit akarnak. És azt is, hogy mit tettek eddig a lakóhelyükért.