Nyugatról – Keletről

A német szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetének vezetője, egy bizonyos Kevin Kühnert, nemrégiben meghirdette azt a leninista tételt, hogy államosítani kell a német gyárakat. Ő a családi tulajdonban lévő BMW-vel kezdené. Különösen a volt NDK-sok akadtak ki ezen az újabb „nyugati“ ötleten. A Nyugat persze nem érti a tiltakozást, ahogy nem érti Lengyelországot, Magyarországot, és egyik volt szocialista országot sem. Ahol tudják, hogy mi az az államosítás. Elképzelni sem tudják, hogy Keleten a kommunista pártok egyszerűen elrabolták az emberektől, családoktól a gazdasági múltjukat. A nyugatiak századokon át megőrizhették az elődeik által felhalmozott javakat – házat, birtokot, műhelyeket, gyárakat, szállodákat, boltokat –, addig a szocialista országokban esély sem volt örökölni ilyen vállalkozást. A gyerekeknek nem volt mit átvenni, a családi vagyont tovább vinni. Mert a szocializmusban a legszűkebb javakon – lakáson, házon, nyaralón, autón – kívül más tulajdon alig-alig lehetett. 

Ez a vagyontalanság a nyugati világ számára máig érthetetlen. Nekik természetes, hogy az esseni Albrecht-testvérek a mama kis vegyesboltjára alapítva építették ki Európa egyik legnagyobb élelmiszerbolt hálózatát, az Aldit. Vagy Dirk Rossmann is a szülei hannoveri drogériáját vette át, és ma Európa-szerte 3790 Rossmann üzlet működik. Kellett ehhez persze vállalkozói tehetség is. Mégis az alap, az első üzlet, az induló tőke nekik – és sokaknak arrafelé – már megvolt. 

Hány magyar – benne kaposvári – család lehet ma, ahol a nagyszülőknek, szülőknek volt 1945 előtt egy kis drogériája, boltja, műhelye, földje, panziója vagy nyomdája? És ebből az utódok számára semmi sem maradt. Amikor a rendszerváltás után megnyílt a lehetőség értelmesen élni, vállalkozni, mindent a nulláról kellett kezdeni. Azzal a hátránnyal, hogy kinyílt a piac, és ráomlott az országra a nyugati tőke, üzleteikkel, kereskedelmi fölényükkel, vállalkozói tudásukkal. Még harminc év elteltével is relatíve kevesen vannak azok a keleti szerencsések, ügyesek, éppen jó helyen lévők, akiknek sikerült új vállalkozásukkal megkapaszkodnia. 

A nyugati baloldali politikus pedig államosítani akar, és szörnyülködik, hogy a „keletiek” helyettük a nemzeti, konzervatív értékű pártokra szavaznak. Nem látják, hogy ezek a pártok adják azt az érzést, hogy lehet belőled is valaki. Küzdenek azért, hogy minél több embernek, családnak legyen újra tulajdona, vagyona, gyerekeiknek átadható, továbbépíthető értéke. Hogy itt is van már becsülete a családnak, a családi javaknak. Ami Európa nyugati felében mindig is megvolt. És néhány fiatal politikus ezt tervezi eltörölni.   

A német szociáldemokraták államosítani szeretnének, és fennen hirdetik az Európai Egyesült Államok megteremtését. Nem szabad legyinteni, hogy ugyan, fiatalok, és messze vannak. Követőik, testvérpártjaik ilyenekről szónokolnak Magyarországon is. 

Ne engedjük, hogy amit újra megteremtettünk, azt politikai kalandorok tönkretegyék.