Liberális-illiberális dilemma
Politológusok és filozófusok sokasága igyekszik választ találni arra, hogy mit is érthetett a miniszterelnök a Tusványoson elhangzott „illiberális” vagy a „keresztény szabadság” fogalmak alatt. A Fidesz-KDNP szavazói láthatóan elemzések nélkül is értik Orbán Viktort. Értik – amit az ellenzék tagad –, hogy a kormány Magyarország helyét Európában, a nyugati országok között jelöli ki, és semmiképpen sem kíván kiszakadni az Európai Unióból. És értik, hogy mégsem szeretnénk mindent a nyugattól kritika nélkül átvenni, és nemzeti értékeink helyébe ültetni. Nem szeretnénk multikulti országot, nem akarunk templomaink mellett minareteket, mecseteket látni.
Aki hosszabb ideig élt egy ilyen nyugati, liberális „mintaországban”, és figyelte az ottani új politikai-társadalmi jelenségeket, az nem csodálkozik az „illiberális magyarokon”. Az tudja, hogy a Fidesznek nem a „nyugat reprezentatív hívószavai: a szabadság, a vidámság, a szellősség” az ellensége, ahogy egyik elemző állítja. A magyar emberek ugyanis szabadok, vidámak, és – ha a szerző erre utalt – gondolkodásukban meglehetősen „szellősek”, eszük ágában sincs félni, suttogva beszélni vagy akár új dolgoktól elzárkózni. A liberalizmussal sincs addig bajuk, amíg azt fel nem váltja annak szélsőségessége, a csak a saját igazat igaznak tartása, és mindenki másnak az elítélése, kioktatása, lebunkózása, lefasisztázása, lepopulistázása.
Amit továbbra sem szeretnének a magyarok, a lengyelek vagy éppen a keletnémetek a nyugattól átvenni, az a keresztényi értékek feladása. Mint például a család fogalma. Az, hogy a család egy férfi és egy nő házassága, és e házasságból született gyermekek közössége. Nem szeretnék azt sem, hogy a szabad európai határok azt jelentsék, hogy ide kontroll nélkül az jön, aki gondolja. És itt azt csinál, amit akar. De nehezen viseli a magyar azt is, hogy kettős a liberális igazság. Amit nekik arrafelé szabad, az máshol tilos. A francia kormány brutálisan leverheti a párizsi tüntetéseket, a moszkvai vagy a kínai nem. Elnézték a Gyurcsány-kormány rendőri brutalitásait, de a lengyelek tüntetések elleni intézkedései már sértik a „liberális jogállamiságot”. Franciaországban tömegével működhetnek atomerőművek, Magyarországon az az egy sem bővíthető. A magyarok ettől „Putyin-követők”, de a finnek, akik szintén orosz technológiával építik az erőművüket, ők egy mintademokrácia.
Folytathatnánk a sort, hogy mit nem szeretnénk. Így a mesterségesen gerjesztett klímahisztériát sem, az egyre gátlástalanabbul politizáló NGO-szervezeteket pedig végképp nem. A magyar miniszterelnök keresett egy fogalmat arra, hogy mi hogyan is szeretnénk élni errefelé. Például keresztény szabadságban. Ezzel nem mondta azt, hogy megvetendő minden, ami nyugati, csak annyit, hogy mi ilyen országot képzelünk magunknak.
Hogy ez keresztény, liberális vagy illiberális, azt majd megvitatják a tudós elmék. Mi pedig élünk, dolgozunk, és jól alszunk addig is, amíg megtudjuk a végeredményt.