Német életképek – ellenzékiek figyelmébe
Németország talán legnagyobb húsfeldolgozó üzemének tulajdonosa Clemens Tönnies, egyben a Schalke 04 futballcsapatának nagy hatalmú elnöke. A minap – egy szűk körű vállalkozói klubban – a következőket javasolta kollégáinak: telepítsünk villanyerőműveket Afrikába, hogy este minden családnál legyen fény, televízió, mert akkor nem fekszenek le majd korán, és nem születik ennyi gyerek. Hogy nem éppen szerencsés javaslatát viccnek szánta-e vagy félig komolynak, az ma már mindegy. A balliberális média ugyanis azonnal kikiáltotta menekültellenesnek, rasszistának. Úgy felhergelték Tönnies ellen az országot, hogy a milliárdos kénytelen volt sporthivatalát felfüggeszteni.
Egy korábbi migránsos futballsztori volt, amikor a jelenlegi közlekedési miniszter, Andreas Scheuer, azt találta mondani, hogy azért olyan nehéz a menekülteket hazatoloncolni, mert azokat mindenki védi. Az egyház, a törvények, de néha a sportegyesületek is kiállnak mellettük, hogy maradhassanak. Ezt így fogalmazta meg: „A legrosszabb eset, amikor egy olyan szenegáli futballistával van dolgunk, aki még ministrálni is eljár, és már három éve az országban van. Az ilyen gazdasági menekülttől soha nem fogunk megszabadulni.” Az eredmény, mint fent. Scheuert rasszistának nevezték, hónapokig ezzel revolverezték.
Ha már a futballnál tartunk: a Hamburg egyik ügyes játékosa, egy menekült afrikai, Bakery Jatta, 18 évesnek adta ki magát. Kiderült, hogy legalább 23, és nem Jatta, hanem Bakery Daffeh a neve. Aki már hazájában, Zambiában igazolt játékos volt. A nemzetközi szabályok értelmében nem léphetett volna pályára Hamburgban. A kérdés politikailag is kínos, döntés még nincs. A menekültek valódi kora csak orvosi vizsgálattal állapítható meg, de ahhoz – emberi jogokra hivatkozva –, nem járul hozzá a német bíróság.
De nemcsak az egyre növekvő számú afrikaiakkal van baj Németországban, hanem még az olyan híres politikai menekültek is panaszkodnak, mint Ai Weiwei kínai művész. A valamikori „üdvözöljük a menekülteket”-ország fővárosában, Berlinben a taxisofőrök már háromszor kihajították a kocsiból a kínait, mondván: „idegenekre itt semmi szükség, mi is képesek vagyunk német gyerekeket nemzeni”. Az egyik megfenyegette, ha még egyszer beül hozzá, a szemüvegéből kontaktlencsét csinál. Az egy más kérdés, hogy Ai Weiwei provokatív módon olyan NOGO-zónákat akart meglátogatni, ahol a Die Welt kommentátora szerint „a legjobb módja az öngyilkosságnak, ha Ai Weiwei beáll egy berlin-neuköllni fitneszklub ajtajába, és a kifelé jövő kigyúrt migránsoknak foghegyről odaszól, hogy „na, hogy vagytok buzikáim”. Ai Weiwei nem ilyen bátor, inkább úgy döntött, hogy családjával együtt elhagyja ezt az „idegengyűlölő országot”.
Sorolhatnám a példákat, hogy hogyan változik meg hónapról hónapra, évről évre a hangulat migránsügyben Németországban. A magyar ellenzék szerint nálunk nem fordulhatnak elő ilyen esetek, hisz nincsenek is migránsok. De lehetnének – érdemes nem elfelejteni.