Akadémiai kérdés
Speciális magyar jelenség, ha egy szervezet meghirdet egy tüntetést, azon az örök elégedetlenek is ott vannak. Függetlenül attól, hogy értik-e, tisztában vannak-e azzal, hogy mi ellen is tüntetnek. Tipikus példája ennek a Magyar Tudományos Akadémia egyben tartása melletti vasárnapi kivonulás. Ha ennyi kiváló akadémikusunk lenne, mint az a több ezer tüntető, gazdag ország lennénk. Nincs ennyi. És azoknak a tudósoknak a többsége, akik a tudományágukban valamit világszinten is produkálnak, nem masíroztak az utcán. A kormány ugyanis semmi mást nem akar, mint azt, hogy az a nem kevés összeg, ami a magyar adófizetők pénzéből a tudományra, kutatásokra fordítható, az járjon az eddigieknél lényegesen több eredménnyel. Ezért nyugati – elsősorban német – példára fogja átszervezni a kutatóintézeteket. Miután az ottaniak minden mutató szerint eredményesebbek nálunk. Nem okosabbak, csak jobban szervezettek.
Amúgy is, elég nehezen érthető a tüntetés igazi indoka. Az MTA megmarad mint egy tiszteletre méltó tudományos egyesület. Mint aminek létrehozták. A kormány pedig nem kevesebb, hanem lényegesen több pénzt kíván a jövőben a tudományra, az intézetekre fordítani. De szeretné látni, felügyelni is a pénz útját, a sorsát. Azt, hogy azt ki és mire, és miért arra költi. Miután a kormány feladata a közpénz szétosztása, felügyelete, ehhez abszolút joga van. Ez történt például a filmes pénzek esetében is. Ott is volt tüntetés, felháborodás, Nyugatra futkosás, fogadkozás, hogy nagy rendezőink mind kivándorolnak az országból. Majd kiderült, hogy tökéletesen működik az új szisztéma. Amióta sorra kapja a filmszakma a díjakat, nagy a csönd, senki nem vonul az utcára, hogy ez a gaz kormány kivette a filmművészeink kezéből a döntést. A dolog ilyen egyszerű akadémiára lefordítva is.
Az új rendszer elleni fő tiltakozók, tüntetésszervezők filozófusaink, politológusaink, genderkutatóink, esztétáink közül kerülnek ki. Akiknek a tudományága kevésbé megfogható. Talán még jogos is a félelmük, hogy nem ők lesznek e döntés haszonélvezői. Az, hogy a szakmájukban nagyszerűek, még nem jelenti azt, hogy szakemberek a tudománymenedzsmentben is.
Ismerve e területet közelebbről, egyértelmű, hogy szó sincs értelmiségellenességről vagy a kutatás autonómiájának csonkításáról. Pusztán nagyobb elvárásaink vannak annál, mint amit néhány kutatóintézet most produkál. Azt pedig, hogy a mai szisztéma élvezői nem szeretnének változást, és nem szavazták meg a közgyűlésükön az átalakítást, érthető. Csak – ahogy Gulyás miniszter mondta – nem a közgyűlésnek, hanem a Parlamentnek kell az új szervezeti formát megszavaznia.
Várjuk ki a végét. Borítékolható, hogy kutatóink nem fognak tömegesen kivándorolni, és semmivel nem lesz nagyobb a fluktuáció, mint amekkora eddig is volt. A pesti tüntetések lecsengenek, és meg fog nyugodni a magyar tudományos világ is. Látni fogják, hogy a jók jobbak lehetnek, a gyengébbek pedig fognak találni maguknak szép új feladatokat az Akadémián kívül is.