Az Európai Unió a béke záloga
Nem felvonulási jelszónak szánom a fenti címet, hanem komolyan is gondolom. Most, hogy alig több, mint egy hét múlva európai választás lesz, jó újra és újra elismételni, hogy 1945 májusa óta béke van az Európai Unió országaiban. Talán csak a szlovének és horvátok gondolhatják másként. 1956 miatt kicsit mi is, magyarok. A többi országban valóban nem volt semmiféle háború. Sem kicsi, sem nagy, sem olyan, amelyik évszázadokon át jellemezte és gyilkolta időről időre Európa népeit. Majd egy évszázada béke van. Jövő vasárnap arról is szavazunk, hogy ez a béke fennmaradjon. És persze arról, hogy a békés évtizedek, évek mellett jövőnk politikai békéje is megvalósulhasson.
Európával ellentétben, Afrikában vagy a szomszédos Közel-Keleten még mindig nincs vége a háborúknak. Sőt egy újabb is készülőben van Iránnal. Ez utóbbi már bennünket is érinthet, hisz NATO-tagok vagyunk, és szövetségesünk, az amerikaiak, Irán ellenfelei. Remélhetőleg ez az elmérgesedett vita is megoldódik tárgyalóasztalok mellett. Hogy az afrikai-arab világ miért nem tud évtizedek óta megnyugodni, megfejthetetlen. Biztosan vannak szakértők, akik tudják az okokat, de mi, akik csak a híradásokból ismerjük ezt az öldöklő és nyugtalan világot, meglehetősen értetlenül szemléljük. Természeti kincseik révén gazdagok, és mégis ezrek és ezrek menekülnek el onnan, és veszik útjukat Európa felé. Más a vallásuk, más a kultúrájuk, mások az erkölcseik. Képtelenek beilleszkedni, és nem értik, hogy nekünk miért nem természetes az, ami nekik igen.
A szír menekült Abboud például 3 feleséggel és 13 gyerekével él Németországban. A 14. gyerek is már úton van. Már négy-öt éve Európában élnek. Ezalatt egy egyetemet is el lehet végezni – szoktuk mondani. Ők odáig sem jutottak el, hogy megértsék, hogy a többnejűség Európában törvénytelen, és ohne weiteres német állampolgárságért folyamodnak. Egy férj, három feleség és 14 gyermek. A német hivatalok – ahelyett, hogy megszüntetnék ezt az Európában nem elfogadott családi állapotot –, komolyan foglalkoznak az üggyel. Erős a gyanúm, hogy valamelyik NGO ügyvédcsapat ki is fogja találni, hogy Abboudéknak igaza van, és a végén meg is kapják a honosítási papírokat.
Ennyit a keresztény Németországról, a többnejűséget tiltó német törvényekről. Adenauer, Kohl, Strauss forog a sírjában. Merkel kancellár, Annegret Kramm-Karrenbauer kereszténydemokrata pártelnök és Markus Söder bajor miniszterelnök – nehogy megszólja őket a liberális világ – pedig hallgatnak. Nekik csak azokkal az „értékekkel” van bajuk, amit szerintük a lengyel, a magyar vagy a román emberek nem tartanak be az EU-n belül.
Ez a politikai kétszínűség az unió árnyoldala. A békét megtartó ereje azonban pótolhatatlan érték. Ezért is van az unióban a helyünk. Ezt a helyet, ezt az európai kultúrát kell megerősítenünk a jövő heti választással. Mindenkinek el kell menni szavazni, aki egy kicsit is híve a hetven éve békét teremtő, szabad, de mégis reformokra szoruló Európai Uniónak.