Vészriasztás
Alföldi templomaink tornyainak jelentős részét kerengő folyosó veszi körül. Aratás idején egykor itt tartózkodott a tűzőr, aki, ha bárhol füstöt látott, vagy lángok csaptak fel, megkongatta, félreverte a harangot. A település népe kiugrott az ágyból, rohant a tűzőr jelezte irányba, lapáttal vagy hosszú nyeles tűzoltó sodronnyal esetleg ló vontatta, de az oltást lábbal végző tűzoltó szerkezettel. Leginkább az aratás előtti idényben.
A vészjelzést mindenki vette, s aki tudott részt vett a kármentésben.
Ma már ebből sok minden automatizált. Füstjelzők, riasztóberendezések, jeladók és jelvevők. A párizsi Notre-Dame katedrális teteje azonban mégis porig égett. Állítólag a tűzjelző már korábban is megszólalt, de az első körben kivonult tűzoltók semmi beavatkozásra indokot adó esetet nem találtak. Később meg későn lett.
A hivatalos nyilatkozat kizárta a szándékosságot. A tűz lehetett elektromos zárlat, cigarettázás vagy az építőipari karbantartás valamilyen következménye. De idegenkezűséget nem leltek, igaz, a rendőrség a nyomozókat három napig be sem engedte az életveszélyesnek nyilvánított épületbe. Lehet tehát ez is, meg az is, valóban, de az biztos, ha kiderült volna, hogy idegenkezűség történt, akkor Franciaországban nagy balhé lett volna, igen nagy. Választások időszakában meg ez igen elkerülendő.
A Sri Lankán történt összehangolt merényletsorozat jellegéről, okáról és céljáról viszont kétség sincsen. Húsvét vasárnapján robbantottak közel 10 helyszínen, elsősorban templomokban, de általában nyugati keresztények által lakott hotelekben is. Az elsődleges célpont tehát a keresztény ünnep és a keresztény hívők voltak, de a kereszténységhez kötődő turisták is. Dánia leggazdagabb emberének három gyermeke halt meg a robbantásokban. Temetésükön Dánia elitje is részt vett, beleértve a királyi családot. Nemzeti gyász és feltehetően jelentős nemzeti pálfordulás. Dániában markáns politikai fordulat várható, nyilvánvalóan a migráció ellen. Számukra megrázó volt a felismerés az iszlám radikalizmussal való együtt létezés lehetetlenségéről.
Nem tudhatjuk, mérhető formában mekkora fordulatot hoz a Notre-Dame és a Sri Lankán történtek következményeként az európai lakosság orientációja. Politikusok egyre többet beszélnek a keresztény kultúra rendkívüli veszélyeztetettségéről. Maguk a keresztény vallások is zuhanórepülésben vannak. Németországban jelenleg 40 millió keresztény hívőt, döntően katolikust és evangélikust tartanak nyilván, de előrejelzések szerint számuk 10 év múlva felére csökkenhet.
A politikai választási propaganda most elsősorban a kereszténység veszélyeztetettségét emeli ki. Teljesen jogosan. Csakhogy a keresztény származású nem hívők sem mentesülnek a veszélyeztetettségtől. Mivel az az elmúlt sok száz éve alatt kialakult európai kultúrát érinti.
Ha május 23-26. közötti EU-parlamenti választásokon a jelenlegi irányvonal győz, úgy a migráció hatalmas hulláma várható. Elsősorban a gazdagabb EU-országokat célba véve, majd néhány év múlva hazánkat is.
Számolom a következményeket: megsemmisül a balatoni nyár, s persze a Duna-menti és a Tisza-menti is. Átalakulnak a tévé- és rádióműsorok, alapjaiban változik meg mindennapi életünk. Megjelenik az iszlám sarija törvénykezés, a NO GO („be ne tedd a lábad”) zónák gombamód szaporodnak, majd összeérnek, elborítva országokat, s benne hazánkat is, mely évszázadokon át védte meg Európát az oszmán birodalomtól.
Salvini olasz miniszterelnök-helyettes nyilatkozta a héten Budapesten: „Nem akarom, hogy gyermekeim kalifátusban éljenek”.
Ha a mai fiatalság értené, miről kell döntenie, szerintem sorokban kígyóznának a választási urnák előtt. Lehet, hogy az európai választásokat az ismerethiány fogja eldönteni?