Európa és az identitás
A kiváló német politikai lapban, a Cicero magazinban, a legolvasottabb cikkek rovatot Orbán Viktornak az a beszéde vezeti, amit a budapesti migrációs konferencián mondott el. A Cicero lefordította, és szó szerint közreadta „Nyugat-Európában ezt nem élném túl” („In Westeuropa überlebe ich es nicht”) címmel. A kormányfő a dolgok néven nevezéséről, a politikai és erkölcsi igazmondásról is értekezett, és megemlítette, hogy a nyugati NGO szervezetek, az egyetemek, de leginkább a sajtó, a média döntő része szélső liberális. A tények számukra érdektelenek, és darabokra tépik azokat a politikusokat, akik nem a liberális főáramlat által elvártakat mondják. Mint például őt is.
Aki elolvassa a cikk alatti kommenteket, annak egyértelmű, hogy a német-osztrák-svájci olvasók 90%-a egyetért Orbán Viktorral. Ők is látják, hogy Európa azon a felén irritáló, ha valaki kimondja a nyilvánvaló igazságot. A politikusok egyen-nyelvet beszélnek, az újságírók egyeztetett, egyen-nyelven írnak. Mindenki, aki ettől eltér – lásd Orbán Viktor –, azt pellengérre állítják. Nem szabad egyénien, érthetően nyilatkozni, szónokolni, és még véletlenül sem szabad kimondani azt, amit amúgy mindenki tud. Hogy például a Merkel által befogadott idegen tömeg döntően nem menekült, hanem migráns. Hogy a beilleszkedésükre kifizetett eurómilliók semmi eredményt nem hoznak. Pedig ez a napi valóság. Ezt leírni tilos. Mégis azt hazudják, hogy nálunk nincs sajtószabadság.
Hamarosan Európai Parlamentet választunk. Döntünk arról, hogy a jövő egyen-Európa lesz, egy Európai Egyesült Államok, ahol csak ezt az egyen-nyelvet szabad használni, egyen-politikát kell művelni vagy megmaradhat a nemzetek önálló kulturális- és cselekvési-szabadsága.
A jelenlegi unió egy területen működik jól, ez pedig a gazdasági szféra. Itt is vannak az egyenlőbbnél egyenlőbb országok, ahol a nagyok kihasználják a kisebbeket, de legalább nem eszik meg őket. Ez egyben az európai béke záloga is. Minden törekvés, amelyik a gazdasági unión túlnövő, és egyesült Európát akar, az eddig is csak széthúzást, veszekedést generált. Európának nincs önálló identitása. Nincsenek ősi, közös szimbólumai, nincs közös nyelve, közös karaktere. Senki sem „egyen-európai”, hanem német, francia, olasz vagy éppen magyar. 28 ország, 28 nemzeti-kulturális jelen és múlt.
Ahol egyetértés van, az az, hogy mindenki jól, „európai módra” szeretne élni. Ennek a záloga pedig a pénztárca, a jól funkcionáló gazdasági közösség. De a lengyel nem akar bőrnadrágban járni, a bajor polkát táncolni, a görög nem húz holland fapapucsot, egy finnek szebb Vejnemöjnen éneke, mint a szirtaki. A franciák, a németek, a svédek akarnak bevándorlókat, más országok meg nem.
Ebből soha nem lesz olyan egység, amelyről néhány balliberális álmodik. Nem is kell, hogy legyen. Remélhetőleg a májusi választások után miniszterelnökünk sem lesz egyedül ebben az egyen-Európa-ellenes harcban. Úgy tűnik, hogy a nemzetek Európájának hívei kezdenek ébredezni.