Kun Béla, Szamuely Tibor és az Iszlám állam
Nem időzavar és témazavar ez a 100 évet, kontinenseket és kultúrákat átívelő összehasonlítás. A történések között valóban közel 100 év a különbség, a hasonlóságok azonban elemzésre késztetnek. Úgy gondolom, nem kevés tanulsággal.
A témának két időbeli aktualitása is van. Főként az, hogy a „dicsőséges Tanácsköztársaság”, ahogy nekünk még évtizedekig tanították, 100 év és 4 nappal ezelőtt született, nemzetünk tragédiájaként.
Az Iszlám állam Allah, de nem a Világ dicsőségére néhány éven keresztül létezett és uralkodott a maga speciális felfogásában és működésében. Éppen most, hivatalosan is megsemmisült mint területileg létező állam, s kevés a kétség, hogy ideológiájában és terrorista gyakorlatában inkább átalakult.
A dicsőséges Tanácsköztársaság 1919-ben 133 napig létezett, s rejtett bolsevik ideológiaként szinte mindmáig. Most éppen a Soros-hálózatokban virágzik, hírvivőként, fellebbezhetetlen ítéletmondóként. Ha összehasonlító elemzést akarunk készíteni, kezdjük a különbségekkel:
Az iszlám ideológia radikális vallási szemlélet szerint nyomul. Célja az iszlám sarija ítélkezés és szigorú értékrend meghonosítása. Angol barátaink, kik nyáron mindig velünk egy faluban laknak, elmondták, hogy éppen emiatt távoztak Angliából hazánkba nyáron és Spanyolországba télen. Egy ideológia és kemény gyakorlat terjeszkedése és következményei.
De nézzük először a részleteket, s ebből is a különbségeket. Az iszlám egy vallás nevében terjeszkedik és extrém radikálisai öngyilkos merényleteket követnek el. A kommunizmus története során nem kevés, halálbüntetést eredményező önvád született, megtalálható számos példányban a magyar történelemben, az 1950-es években.
A különbség az iszlám vallási fanatizmusa, illetve a kommunizmus szinte vallásos ateizmusa, marxista-leninista ideológiája. Ami viszont közös, az a kegyetlen ideológiai céltudatosság és még kegyetlenebb gyakorlata.
Az iszlám állam, az ISIS mögött halottak tízezrei vagy százezrei, Kun Béla, Szamuely, Cserny mögött előszeretettel, élvezettel és nagy nyilvánosság előtt fákra akasztottak százai. Nemcsak keresztények, de zsidók, kereskedők számos tucatja. A marxizmus nevében. És itt fut vakvágányra minden antiszemitizmus, mely a zsidókból, nemzetünk kárára egységesen bűnbakot csinál. Akasztót és akasztottat egy csoportba sorolni bizony súlyos dilettantizmus, kihatásában nemzetellenes tett.
A nehéz idők 100 éves elemzése eloszlathatja a múlt ködét. Újra kell gondolni történelmünket, eloszlatni és elfoszlatni a hamis képeket, lefektetni a múlt valós történetét.