Aktuális e még a szó: hazaszeretet?
1848 hatalmas nemzeti megmozdulást jelentett, mely szabadságharcként másfél évig Európa egén tündökölt. 1956 októberében-novemberében hazánkra hatalmas szimpátiával figyelt az egész világ.
Ez évben a csíksomlyói búcsút is világszerte hatalmas érdeklődés övezi, mert jelen lesz Ferenc pápa.
Csak kiemeltem három eseményt, mely bizonyítja, mekkora összetartás tud lenni e népben. Évente közel 300 000 ember vesz részt az erdélyi búcsún, legtöbben oda-vissza ezer kilométernél is többet utazva. Gondolják meg, ez nemzetünk közel 3%-a évente! Hol találnak még a világban hasonlót?
Játszom a szavakkal. „hazaszeretet”, „haza és szeretet”, „hazamegyek”, „hazamegyek szeretteimhez”. Egykoron használt szavak: „honfiú” és „honleány”. A haza, tehát a hon, egyben otthon. És a honvágy, a távollévők vágya a hon, az otthon után. Hány 56-os elmenekültet ismertem, ki hazatért és vágyta az újabb hazatérés lehetőségét? És évtizedet nyugaton dolgozók jönnek sorban ma is.
Találkoztam a svábok kitelepítésének 50. évfordulóján Zsámbékról elüldözöttekkel, köztük idős menekültekkel. De még az ott kint születettek is könnyezve mondták, hogy innen származnak. Hiába éltek fél évszázadig sokkal jobb körülmények között, de nekik, mint szüleiknek, ez a település az otthon és Magyarország a haza.
Van jó barátom, német névvel, német apával. Ő kint született, odakint rendkívül magas állást töltött be. De nyaranta itt van otthon, itt segít és alkot, amit tud.
Egy vallások közti kapcsolatépítő tréningen megszólalt egy zsidó fiú: miért mondják nekem menjek haza? Nekem itt van az otthon. Fájt, kérdeztem közbe? Persze, válaszolt és onnan a különböző vallású résztvevők közt megindult a nyílt beszéd a történelmi kitaszítottságokról.
Van közeli rokonom, osztrák születéssel, osztrák anyával, mégis mélyen magyar. Van világhírű tisztán román ismerősöm, múlt évben költözött vissza: Magyarországra. Származásában nem, de lelkében kettős identitású. Itt itthon van, amellett, hogy volt erdélyiként anyanyelvi szinte beszéli nyelvünket: Közös nyelvünket.
Az aradi vértanúk között volt szerb, volt horvát, osztrák, örmény és természetesen magyar. S persze volt Bem apó, a lengyel hadvezér, ki akkor nem lett vértanú. Az I. világháborúban részt vett zsidók többsége igen hősiesként viselkedett, s egy egész zsidó zászlóalj többsége elesett. Számosan kaptak kitüntetéseket, magas rendfokozatot.
A II. világháború idején Hitler szerette volna saját oldalán bevonni a svábokat. Ez igen kevéssé sikerült. Még az SS-be is kényszerrel sorozták be a német anyanyelvű, de szívükben magyarokat. Milliónyi magyar szenvedte meg súlyosan a XX. századot. De 48, 56, a csíksomlyói búcsú utat mutat!
Ma nemzetünk összefogása ismét, mint Nándorfehérvárnál, Szigetvárnál és annyiszor, segíthet az európai nemzetek és kultúrák túlélésében is. Ma sem kisebb a veszély, de van esély a cselekvésre, és rajtunk is múlik, hogy lesz-e otthon és haza.