Ugribugri
Orbán Viktor arra a kérdésre, hogy tervez-e kormányátalakítást, vagy új jegybankelnök kinevezését, nemmel válaszolt. Mondván, nála „nix ugribugri”.
Pedig a politikai életünk tele van ilyesmivel. Az egyik legnagyobb ugribugrink az MSZP-Párbeszéd volt miniszterelnök-jelöltje, majd csak polgármesterré lett Karácsony Gergely. Aki most Budapest főpolgármesteri székébe szeretne beugrani. Volt ő már mindenhol, és minden. Remélhetőleg egy ilyen szélkakas azért főpolgármester nem lesz.
Vagy figyeljük meg Szél Bernadett szökdelését. Az LMP bukott miniszterelnök-jelöltjének ma követhetetlen a pályája. Ott van a köztévé sikongatói között, aztán látjuk, amint a Suzuki gyár kapuja előtt panaszkodik, hogy még parkolni sem engedik be. Majd onnan átugrik Fótra, és ott is protestál egyet. És így tovább. Pártjának nem kellett, de úgy képzeli, hogy ő mindenütt és mindent körbeugrálhat, körbefütyülhet.
Még érdekesebb ugribugri az, amit az ellenzék az EU-s parlamenti listákkal művel. Itt már nemcsak személyekkel tilitoliznak, hanem egyszerűen semmibe veszik a választóikat. AZ MSZP-Párbeszéd listájának élére a pártelnök, Tóth Bertalan került. Ez nem is lenne gond, ha Tóth rögtön nem jelentené ki, hogy neki bizony esze ágában sincs Brüsszelbe menni. Milyen módi ez? A DK pedig Dobrev Klárát, Gyurcsány pártelnök feleségét ugrasztotta a lista élére. Ez a politikai szerelem erősen emlékeztet a kisgazda Torgyán – Cseh Mária családi kettős tündöklésére (és bukására).
Van ugribugri a Jobbiknál is. Kilépnek, belépnek, vezetőt váltanak, kiszakadnak, sőt a saját árnyékukat átugorva, már az MSZP és a DK színpadán is jól érzik magukat. Aztán kijelentik, hogy felszámolják a pártot. Majd visszasasszéznak, hogy inkább mégse. Egyelőre csak felkészülnek a nagy ugrásra.
Ez a magyar ellenzék. Hogy a választóik meddig tolerálják ezt a folytonos ugrabugrálást, azt nehéz megjósolni. Egy biztos, ez nem az az igazi polgári tempó.
Apropó, polgári magatartás. Az egyik napilapban a Fidesz-KDNP-szavazók táborába semmiképpen sem sorolható, 89 éves Ungvári Tamás a következőket nyilatkozta: „Ami a mai társadalomból hiányzik, az a polgári tempó. Nekem nem tetszik, hogy az utcán azt kiabálják, hogy vesszen x, y, mert ez nem polgári tempó. Akárhogyan gyűlölöm is x-et vagy y-t, nem üvölthetem, hogy vesszen, hogy takarodjon, még ha igazam van, akkor sem. Egy társadalmi közösséget igenis összetart a szokás és a modor. Ha ezt a bordázatot a társadalom kimetszi magából, nem jut előbbre. Nekem az sem tetszik, hogy valakinek az arcába nyomnak egy magnót vagy egy telefont.”
Egyetértek Ungvári professzorral. Előző heti írásomban éppen a politikai erkölcsösséget hiányoltam. Ami szintén polgári érték. Az, hogy „én vagyok a listavezető, szavazzatok rám, de már most megmondom, hogy nem foglak benneteket képviselni”, az nem az. Az felelőtlen ugribugri. Igaz – hallom a Bartók rádióban –, a kengurunak is elfelejtettek szólni, hogy „nix ugribugri”. Lehet, hogy a mi ellenzékünknek is?