Az ördöggel is?
Az ellenzék képviselői megpróbálják a parlament normális munkáját megakadályozni, és tervük a kormányt erőszakkal megbuktatni. Szerintük itt csak álparlamenti demokrácia van, mert a demokrácia csak akkor jó, ha ők vannak hatalmon. Ezt a koncepciót próbálják a baloldali médiában évek óta elmagyarázni. Sikertelenül. A választópolgárok már harmadszorra nem hisznek nekik.
Milyen is egy parlamenti demokrácia? A rendszerváltáskor elsősorban a német, kicsit az osztrák berendezkedést vettük példának. A köztársasági elnök hatalma gyenge, a parlamenté és a kormányé erős. Parlamentet négy évente választunk. Az osztrákoknál, németeknél is egyfordulós a választás. Az eredmények alapján a pártok megalakítják a frakcióikat. A legnagyobb frakció jelöl miniszterelnököt (kancellárt). Ha kell a többséghez – mert többség nélkül nem lehet döntéseket, törvényeket hozni –, a nagyobb párt maga mellé vesz egy kisebbet koalíciós partnernek.
A németeknél a kereszténydemokraták adják a kancellárt, de csak a szociáldemokratákkal együtt van többségük. Az osztrákoknál is a kereszténydemokrata néppárt a legerősebb, de csak a szabadságpárttal tudnak kormányozni. Nálunk a Fidesz évek óta a KDNP-vel alkot koalíciót, és a nagyobbik párt, a Fidesz adja a miniszterelnököt.
A többi parlamenti párt pedig ellenzékben van. És itt van a nagy különbség a német, osztrák és a magyar parlamenti munka között. Amíg a nyugati ellenzéki pártok tudomásul veszik, hogy mennyi szavazatot kaptak, és ez mennyi hatalommal jár, ennek tudatában politizálnak a parlamentjük szabályai szerint. A magyar ellenzék képtelen erre. Nem fogadják el, hogy a hatalomról nem a vágyálmok, hanem a választók döntenek. A parlamenti munka lényegét abban látják, hogy mindennek ellentmondanak. A kormányzó pártokat nem politikai ellenfélnek, hanem ellenségnek tartják, akik ellen minden eszköz megengedhető. Így a magyar parlamentben kialakult egy áldatlan állapot. Ennek csúcspontja volt a decemberi fütyülés, pódiumfoglalás, mobilozás, szirénázás. És fogadkoznak, hogy így fogják idén is folytatni. Amíg nem az övék lesz a hatalom.
A megoldást az – az ördöggel is a kormány ellen! – elvtelen összefogásban látják. A szélsőjobb Jobbik, a balliberális Párbeszéd, a zöld LMP, a balos és szélsőbalos utódpártok, az MSZP-DK összeölelkezett. Számukra ez a demokrácia. Ha a németeknél Merkel ellen összefogna a szélsőjobbos AfD, a liberális FDP, a Zöldek, a szocialista utódpárt, a Linke a szociáldemokratákkal, akkor holnap megbuktathatnák Merkel kancellárt, és lehetne egy új szocdem kancellár. Csakhogy a politikában elvek, erkölcsök is vannak. Egyetlen párt sem árulja el azt, amit a választóinak ígért. A német szélsőjobb soha nem fogna össze a Zöldekkel vagy a liberálisok sem a Linke-vel. És fordítva. De a szélsőjobbal egyetlen másik párt sem. Ilyen a parlamenti demokrácia természete.
Kivéve nálunk. Itt ismeretlenek az ilyen politikai erkölcsök. Itt minden ellenzéki pártvezető azt hiszi, hogy az ő kormányra kerülése után epednek a magyar választók.