Forradalomra áhítozva
Ha emlékszünk még rá, ezt a sztrájkot január 19-re hirdette meg néhány felelőtlen szakszervezeti vezető és a magyar ellenzék. Hogy ez nem jött össze, azt onnan tudhatjuk, hogy így február elején sincs még forradalom. Sem Pesten, sem a Viharsarokban, de a zselici erdőségben sem. Forradalom csak néhány pesti, burokban élő ellenzéki „szakértő” és pártvezér vágyálmában létezik.
Ezek a forradalmár urak még leninista példaképeik alapvető tételeit sem ismerik. Ahol ugye kifejtik, hogy egy forradalomhoz bizony elsőként és legfontosabbként forradalmi helyzet kell. Nálunk ilyen helyzet – nagy szerencsénkre – nincs. Csak meg kell nézni a magyar gazdasági mutatókat, az egyre szélesebb körű, két számjegyű béremeléseket, vagy éppen a polgárok fogyasztási adatait, és egyértelmű lesz az is, hogy miért nincs.
A nép nem akar felfordulást. Azt akarja a többség, hogy maradjon a jelenlegi, erős felhatalmazással bíró magyar kormány. Aki a kormánynak az erőszakos megdöntéséről, az ország teljes megbénításáról, forradalomról álmodozik, az nem érti ezt a világot. Ezért ők, a „demokraták”, szemrebbenés nélkül felforgatnák az országot. Fél évvel azután, hogy egy törvényes választást fölényesen megnyert a Fidesz-KDNP.
Hogy hogyan képzelik azt, hogy a magyar nép vért, forradalmat akar, pusztán azért, hogy néhány elvarázsolt „politikai szakértő”, újságíró vagy politikus vezető pozícióba kerüljön, arra nincs válasz. Egyszerűen kijelentik, hogy Magyarországon nincs demokrácia, és ezért nekik, csak nekik van igazuk. Így mindent megtehetnek, mindent szabad nekik. Felrúghatják a demokratikus intézményeket, arra költik a pártpénzeket, amire éppen jónak látják, földhöz vagdoshatják magukat és beköltözhetnek a közmédiába, vagy a legváltozatosabb durvaságokkal illethetik a megválasztott vezetőket. Hogy a nép nem rájuk szavazott, nem őket akarta – és akarja! –, az számukra mellékes.
És csodálkoznak, hogy harcuk csak néhány, mindennel mindig elégedetlen emberen kívül nem mozgat meg senkit. Képtelenek észrevenni, belenyugodni abba, hogy ebben az országban a többség nyugalmat, békességet és rendet akar. És még gyorsabb, még nagyobb fejlődést.
Viszályt szító viselkedésből volt már bőven része az embereknek. Fröcsöghetnek szitokszavakat a tüntetéseken, kifejthetik magasröptű forradalmi teóriáikat az erre specializálódott kereskedelmi adókon, de ezzel nem érnek el az égvilágon semmit. Építkezniük kellene, karakteres vezetőket kitermelni, és nem az ország teljes lebénítására, a végre-valahára elindult fejlődésünk megtorpedózására szervezkedni.
És nagyon gyorsan megszabadulni a „politikai szakértőknek” álcázott hamis prófétáktól.