Bohózatok
Kedvelem a bohózatokat. Általában a valóság történéseinek groteszk tükrét adják, segítve a valódi felismeréseket. Ma a bohózatoknak nem ez a fajtája járja. Nem felismertetni, de félreismertetni születnek. Különösen utálom azokat, melyek a nemzet rovására mennek.
A történelmi helyzet ma nem egyszerűbb, mint Nándorfehérvár, Mohács, vagy Szigetvár előtt. Igaz, akkor – zavaró ködösítések híján – tisztán látható volt az oszmán/török veszedelem. Nemzetünk számos sikert aratott, de elszenvedte a másfél évszázad hódoltságát is.
Ma hazánk és Európa döntő része végső és vízválasztó döntés előtt áll. A migráció, és főleg az iszlám radikalizmus oly mértékben nyomul, hogy fél évszázadon belül megsemmisítheti az egész európai keresztény világot és kultúrát, több évezredes örökségünket.
Shakespeare-i a kérdés: „to be or not to be” - lenni vagy nem lenni”. Négy év durva tapasztalatából egyértelmű – most éppen egy liberális brüsszeli EP-képviselő mondta ki –, hogy a migránsok részéről nincs beilleszkedés, és rohamosan nő a migránsok által elkövetett erőszak.
Soros hajthatatlan, ő egy nyílt társadalmat álmodott meg, melyben nyitottak a határok és bárki bárhova. Az, hogy a kultúrák között értékkülönbségek vannak, durva összeegyeztethetetlenségek, Soros álmaiban kevéssé zavaró részletek. A nemzetek kultúrája hadd vesszen („a múltat végképp eltörölni rabszolga had, indulj velünk” - hirdette egykor az Internacionálé).
Soros kétségtelenül zseniálisan épített ki egy világot áthálózó pénzcsináló rendszert, majd utána a „politikailag korrekt” manipulatív eszme- és eszközrendszerét. Ismerjük el zsenialitását, és hasonló eszességgel kússzunk ki belőle.
A Soros-hálózat Magyarországon keményen kiépült, s teszi (destruktív) dolgát. Erről a nemzeti sajtó hatékonyan beszámol. Jól előszervezett forgatókönyvek működnek. Például a „rabszolgatörvény” hangzatos címszava alatt, mely csak akkor válik látható lufivá, ha a világ foglalkoztatási óraelemzését nézve kiderül, hogy Magyarország hivatalosan a valós munkaidőtábla alsó kétharmadának élén foglal helyet. Miről is beszélünk? A „rabszolgatörvény” megfogalmazás csak egy mutatósra felfújt lufi. Csúsztatás, mely azonban kétségtelenül indulatokat kelt. Csakhogy a szakszervezetek már kiszálltak, a felfújt lufi lejjebb engedett. A parlamenti blokád, és különösen a médiaszékházbeli fetrengés még a saját szavazókban is visszatetszést keltett, mint azt a közvélemény-kutatók jelezték.
Kunhalmi Ágnes fejjel a falnak mutatványa valóban bohózatnak sikerült, röhögött is rajta az internet népe. Innen aligha adhatja el magát komoly politikusnak, bár az eddig is nehezen sikerült. Hadházy is dobott egy hátast, öngól lett belőle a videóbíró alapján.
Egyre érezhetőbb, hogy a magyar ember kevéssé vevő a provo- és hecckampányokra. Amikor néhány éve Schiffer András kiszállt a politika mindennapjaiból, azonnal azt gondoltam, felmérte, hogy rossz és hanyatló politikában csak arcát vesztheti.
Közben új sztár lépett a színpadra, egy gimnazista, Nagy Blanka. Bemutatót tartott trágárságból, mi feltételezhetően nem érettségi tétel, de ellenzéki országgyűlési képviselők levélben üdvözölték.