Illuzionisták klubja
2018 áprilisában fényesen kiderült, hogy a polgárok nem ültek fel annak az ellenzéki rágalomözönnek, amit a kampány során az Orbán-kormányra zúdítottak. A Fidesz-KDNP fölényesen győzött. Az ellenzéki pártok pedig úgy szerepeltek, ahogy a világban minden választáson szoktak a kisebb pártok. A magyar ellenzék – dacára a Fidesz-KDNP kétharmadának – valójában nem is járt rosszul április 8-án.
Ha egy kicsit is szétnéznek a világban, láthatják, hogy nagyon sok országban, jobb nevű pártok sem értek el olyan eredményt, mint nálunk például a Jobbik vagy az MSZP. Európa számos országában van hasonló helyzet, mint a magyar parlamentben. Németországban vagy Ausztriában ugyanígy két-két pártnak van kormányzó többsége, és körülöttük ott politizálnak a parlamentben a kisebb ellenzéki pártok. A zöldek, a liberálisok, a balosok vagy éppen a szélsőjobboldaliak. Évekig ellenzékben, évekig kulturáltan, évekig abban a biztos tudatban, hogy kis párt lévén, nem fognak kormányra kerülni. És mégsem állítják fejre a parlamentjüket, nem vonulnak utcára, nem foglalnak székházakat. De hűen képviselik azokat, akik rájuk szavaztak.
A mi ellenzékünk nem ilyen. Vezetőik azt hitték – a közvélemény-kutatási számok ellenére! -, hogy lesz Szél-kormány, Karácsony- vagy Vona-kormány. Látván az ellenzéki politikusok legújabb akcióit, nem kizárt, hogy ők valóban azt gondolták, hogy az az igaz, amit ők az ATV-ben vagy az akkori Hír Tv műsoraiban – a kérdező riporter bólogatásaitól kísérve – az ország helyzetéről, a Fideszről vagy a miniszterelnökről összehordanak. Akkoriban ez egy színvonaltalan kampányblöffnek tűnt, de – miután a választások után még fél évvel is ugyanezt szajkózzák – lehet, hogy így is hiszik. Hogy Magyarországon diktatúra van, a haza a szakadék szélén áll. Vagy azt a nyugati médiahazugságot, hogy itt bizony „az emberi jogokat lábbál tiporják”.
Hogy ezeket a valótlanságokat valaki diplomával rendelkező, szuperen fizetett képviselő létére elhiggye, sőt szívvel-lélekkel képviselje, ahhoz sajnos olyan alacsony színvonalú politikai képességek kellenek, mint ami az utóbbi hónapokban a mi ellenzékünk néhány jeles tagjáról feketén-fehéren kiderült. Amit a Parlamentben, az EU-ban, az utcán, a tévé-székházban vagy média-szerepléseiken produkáltak, az valóban a politika balkáni szintje. És mondják, csak mondják ugyanazt, mint a választások előtt. Nem érzékelik, hogy az ország békességben és nyugalomban akar élni. Hogy a döntő többség nincs velük. A gyatra tüntetéseiket fényes sikernek hazudják, saját hamis találmányukat („rabszolgatörvény”) lelkesen skandálják. Újra abban az illúzióban élnek, hogy csak napok kérdése, hogy az Orbán-kormány mikor omlik össze.
És akkor majd jön az ő kormányuk. A parlamentben fütyülő, ripacskodó, a köztelevízióban földön fetrengő, korlátra mászó, ajtónak ugró, trágárkodó, illúziókat kergető „demokraták” kormánya.
Hát ettől óvjon meg bennünket a magyarok Istene!