A Szenteste gyógyító ereje
Éveken keresztül végeztem pszichoterápiát. Hivatalosan és elhivatottan. Helyesebben elkötelezetten és emberien. Odafigyelve. Nem munka volt, bár némi fizetést kaptam érte. Az jól jött akkoriban, de értelmét mégsem az adta. Azzal a szakmával másutt jobban is lehetett keresni. A lényeg azonban sokkal inkább maga a beteg volt. Beteg? Egyszerűen egy nehézségekkel kínlódó, rászoruló ember, ki megosztotta velem búját, baját. Már ha én mint gyógyító alkalmas vagyok rá, hogy megoszthatja.
Pontatlan ember vagyok, de nem emlékszem, hogy pszichoterápiáról valaha is késtem volna. A „beteg” számít rám, s nem csalhatom meg, nem csaphatom be. Volt néha, hogy valami nagyon foglalkoztatott, lekötött. Ezt a terápiás óra, mondhatjuk, gyógyító beszélgetés, számomra a kliensemnek való rendelkezése állás elején mindig jeleztem, esetleges figyelmetlenségem nem miatta van, hanem külső körülményeim, esetleg túlterheltségem miatt. Ezekkel a tiszta üzenetekkel mindig sikerült a helyzetet stabilizálni, mely lassanként bizalmi kapcsolattá alakult.
A pszichoterápia nem gyóntatószék, bár egyre mélyebben osztja meg kétségeit rászoruló partnerem. S bennem mint gyónási titok fogalmazódik meg, kristályosodik ki és zárul be örök titokként egy vallomás, melynek súlyát oldani válok képessé. Elkötelezettség és figyelem. Aszimmetrikus, de mély emberi kapcsolat.
Nem gyógyító helyzetben az emberi kapcsolatok általában szimmetrikusak, kétoldalúak. Ha nem, akkor legtöbbször baj van, valami függőség áll fenn. Az „intim kapcsolat” szót leginkább szexuális értelemben használják, a „bensőséges kapcsolat” értelme viszont, hiába az előbbi szinte tükörfordítása, inkább a lelki mélységre utal.
A világban a gazdagságot pénzben mérik, s általában milliárdokban rangsorolják. De nincs ilyen jegyzett mértéke az emberi kapcsolatoknak, a mélységnek, a lelki találkozásnak.
A Szenteste sokak számára sokat jelent. Belső békét, megpihenést és emberi mélységet. S ebből adódik a Szenteste gyógyító ereje. A hadakozásból egy estére, vagy néhány napra megtérünk a megbékélés felé, az emberibb oldalát látva életünknek. A Szenteste lehetőséget ad a megbékélésre, közeledésre, s talán a megértésre is. A „meghitt” szó egyszerre jelez bensőséget, közeledést, de magában foglalja a hit szótöredéket is, nemcsak vallási értelemben.
Nyelvünk sokszor igen árnyaltan fejezi ki lelki életünk apró rezdüléseit. Jó lenne megőrizni ebből valamit a világ pénzcentrikus kultúrájában is. Nem forintban, fontban vagy dollárban fogalmazódik meg karácsony ajándéka. De személyességben, emberi viszonyulásban.
A pszichoterápia aszimmetrikus. S ha nincs mit adnom a kliensem számára, legtöbbször értéktelen és hatástalan. Nem voltam függő. De mennyivel kockázatosabb a legszűkebb emberi körömben megmutatni saját arcomat és szeretetemet. Mégis, itt kell leginkább újra alkotni kapcsolatunkat.
Engedjék meg, hogy nem elsődlegesen gazdag, de békés és bensőséges Szent Karácsonyt kívánjak Önöknek!