Mindenki karácsonyfája
Legalább ezen a héten illene békéről, ünnepről, szeretetről írni. De nem lehet szó nélkül elmenni a pesti események mellett. Mondhatnánk, hogy semmi különleges nem történt, hisz lassan ez a normális Európában. Tüntetések vannak Franciaországtól Olaszországon át a német Chemnitzig vagy Szerbiáig, de a szomszédos Bécsben is.
A mi tüntetésünk specialitása, hogy valódi oka nincs, csak a balhécsinálás. A választásokon megbukott ellenzék nemcsak az utcát, hanem a Parlamentet is csatatérré változtatta. Akik látták az ülésről a képeket, megerősíthetik, hogy ez a képviselői viselkedés minden volt, csak nem normális. Megdöbbentő – és ebben sajnos éppen a hölgyek jártak az élen –, ahogy sípoltak, fújoltak, elordították a Himnuszt, vagy ahogy – egy Szabó Tímea nevű, gyűlölettől eltorzult arcú nő – a magyar miniszterelnök arcába fütyült. Tordai Bence „képviselő“ riporterkedéséről, ordenáré kommentárjairól már ne is beszéljünk. Remélhetőleg lesz néhány olyan fideszes honatya, aki ezért a produkciójáért bíróság elé fogja citálni.
Az utcai megmozdulásokból számomra három dolog volt, ami túlment minden határon. Az egyik, amikor a Magyar Szakszervezeti Szövetség alelnöke, Székely Tamás beszédében a kétharmados többséggel felhatalmazott magyar kormányt és képviselőiket „ezek a gazemberek“ kifejezéssel illette. Hogy egy szakszervezeti vezető hogyan jutott idáig, az talány. Miért gondolja ezek után, hogy bármilyen kérdésben leül vele a kormányból bárki is tárgyalni? Ha pedig nem tárgyalóképes egy szakszervezet kormányszinten, akkor kit és hol fog képviselni? Nem vagyok szakszervezeti szakértő, de a német szakszervezeti vezetők nyilatkozatait hallom, harcaikat figyelem. Az biztos, hogy egyetlen egy sem ejtene ki közülük a száján ilyen szavakat a kormányáról.
A másik elképesztő dolog az volt, amikor az ellenzéki képviselők egy csoportja képviselői jogaival élve bement az MTVA székházába. Közülük ketten – éppen az amúgy senkit sem képviselő függetlenek, Szél Bernadett és Hadházy Ákos – részt kívántak venni a műsorkészítésben. Mint Lenin bolsevikjai tizenhétben. Követelték, hogy beolvashassanak egy petíciót. Erre, és ott éjszakázni, randalírozni a világon egyetlen képviselőnek sincs joga. Helyes lépés volt, hogy kiebrudalták őket a közmédia székházából.
A harmadik jelenség volt a legszomorúbb. „Gyújtsd fel a fát! Meg a jászolt!“ – üvöltéssel nekiestek a Parlament előtt felállított mindenki karácsonyfájának. Szétrugdosták a gyerekeknek kitett szánkókat, megrongálták a világítást, üvöltözve romboltak. Egyetlen ellenzéki képviselő sem lépett fel e barbárság ellen. A karácsonyfát és a betlehemet rendőröknek kellett megvédeni Magyarországon. Ahol a választók áprilisban egy keresztény ország mellett tették le a voksukat.
Legszentebb ünnepünk egyik jelképét, a karácsonyfát meggyalázni több mint bűn.
Mégis, keresztény módra, minden utcai elégedetlenkedőnek, és minden kedves olvasómnak is békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!