Macron, Merkel, Porosenkó
Párizs utcáin – mondja a német híradó – 134 ezer ember tüntetett Macron ellen. Hogy honnan tudtak ilyen pontos számot, az rejtély. Az ellenben nem, hogy ez a százezres tömeg szétverte a kirakatokat, autókat gyújtogatott, sőt egy épületet is lángba borított. Megbecstelenítette Macron-ellenes feliratokkal a Diadalívet is. A zavargások már hetek óta tartottak. A dízelolaj árának megemelése ellen kezdődött a tiltakozás, és ez átváltott általános elégedetlenségbe.
Francia elnök még soha nem volt ennyire népszerűtlen, mint Emmanuel Macron, aki országjavító reformok sokaságát ígérte a szavazatokért cserébe. Megkapta. De gyorsan kiderült, hogy a reform neki azt jelenti, mint általában a balliberálisoknak: meg kell sarcolni a népet, majd a tüntetések után testőrök hadával végigsétálni a helyszíneken, megszemlélni a rombolás maradványait, és megbízni a miniszterelnököt, hogy tárgyaljon a tüntetőkkel. Ő ugyanis erre nem ér rá, neki világmegváltó terhek nyomják a vállát. De minimum európai feladatok. Koncepciókat gyárt az EU megreformálására, járja az országokat, hogy meggyőzze őket terveiről. Beszédet tart a német parlamentben, és kicsit sértődöttnek látszik, amikor a Bundestag képviselői udvariasan megtapsolják, de egyáltalán nem lelkes vevők az ötleteire.
Miért is lennének, amikor Macron saját országának népe sem azt szeretné, mint amit ez a szépfiú nagy mellénnyel kitalált és átvert a francia parlamentben? Elnökök persze nehezen buknak meg, feltehetően Emmanuel Macron is kikászálódik valahogy ebből a belpolitikai válságból. A személyi varázsa – mert ez volt neki –, és a politikusi képességei azonban nagy vereséget szenvedtek, otthon is, Európában is. Meg is kezdte a visszavonulást. A dízel árát nem meri tovább emelni.
A másik derék európai elnök az ukrán Porosenkó. Csak a legelvakultabbak hiszik el az orosz agresszióról szóló meséjét. Ugyan sok országnak – élén az USA-val –, jól jött egy kis oroszellenesség, de mindenki átlát a szitán. Porosenkó elnök szeretne maradni, de olyan népszerűtlen, mint a francia Macron. Az esélyes jelöltek között visszacsúszott a harmadik helyre, ezért kellett valami, ami jó színben tünteti fel. Ez pedig az orosz medvével való örökzöld fenyegetés, az ukrán haza megvédése. Hogy bejön-e neki, azt márciusban meglátjuk.
Közben Angela Merkel lemondott a pártelnökségről, és éppen ezen a hétvégén tudjuk meg, hogy ki lesz az utóda. Két komoly jelölt van. Az egyik a „mini Merkelnek” csúfolt pártfőtitkár, a nehezen megjegyezhető nevű Annagret Kramp-Karrenbauer, a másik Friedrich Merz, korábbi CDU/CSU parlamenti frakcióvezető. Akit éppen Merkel fúrt ki 2002-ben a posztjából. Ha Merz nyer, nemcsak Németország, de Európa is nyer. Ha az AKK-nak rövidített Annagret Kramp-Karrenbauer, akkor senki sem, mert marad a merkeli balratolt, sem fű sem fa langyos kormányzás. Félő, hogy ez utóbbi fog bekövetkezni. Pedig aki most CDU-elnök lesz, minden valószínűség szerint Merkel után ő lesz a német kancellár is.