Európa szorításban
A vasárnapi EU-csúcs után egyedül Orbán Viktor volt az, aki Nagy-Britannia kilépésének napját fekete vasárnapnak nevezte. Merkel kancellár például azon örömködött, hogy végre sikerült megszavazni a britek kilépési dokumentumát. Soha nem jutott volna ide az EU, ha Kohl kancellárhoz vagy Mitterandhoz mérhető vezetők lennének ma is hatalmon.
Az angolok mindig is elégedetlenek voltak az uniós tagságukkal. Ez akkor erősödött fel, amikor Brüsszel egyre többször magához rendelt olyan ügyeket, amelyeket nemzeti keretek között is normálisan el lehetett volna intézni. Anglia – ahogy Magyarország sem – nem szavazta meg Junckert EU-bizottsági elnöknek, és igen kemény fenntartásai voltak az EU parlamentjét vezető Martin Schulz-cal is. Juncker teljes befolyása alatt állt a benelux lobbinak, és egyetértett a Merkel-Hollande igen-igen gyenge párossal is. Schulz ugyanakkor agresszív módon kezdte kiterjeszteni az EU-parlament hatáskörét. Szabályosan vegzálni kezdett országokat, köztük Magyarországot is.
A sok előjel ellenére az EU semmit nem tett az egyre fenyegetőbb migránsáradattal szemben sem. És az angolok megelégelték az illegális bevándorlók szigetükre tódulását. Amikor 2015-ben Angela Merkel több mint egymillió migránst beengedett Németországba, a britek nem voltak hajlandók a németekkel, osztrákokkal vagy a svédekkel lelkendezni az új jövevények felett. Cameron elnök – hibás választási ígéretként – belengette a briteknek, hogy szavazhatnak az EU-hoz való tartozásról. És ők szavaztak. A világ megdöbbenésére az EU ellen voksoltak.
Cameron tudta, hogy nagy hibát követett el, és azonnal le is mondott. Azóta folynak a „brexit”- tárgyalások, Theresa May miniszterelnök vezetésével. Ez ért véget a múlt heti fekete vasárnapon, ahogy a magyar miniszterelnök találóan elnevezte. Hogy az angol parlament hogyan szavaz majd, az még kérdéses. Az azonban nem, hogy az Európai Unió elveszítette a második legerősebb nemzeti gazdaságát, egy olyan országot, amelyik állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának, atomfegyverrel rendelkezik, és igen erős a brit haderő. Ez veszteség, még akkor is, ha a NATO-ból nem léptek ki az angolok. Az EU kilépési folyamat eltart még egy ideig, de ez már azon a tényen, hogy az EU tehetségtelen vezetői könnyelműen eljátszották a brit tagságot, semmit sem változtat.
Közben Ukrajna a háború szélén áll. Porosenkó elnök a tavaszi választáson szeretné megtartani a hatalmát, jóllehet öt éve a pénzkéregetésen kívül érdemleges előrelépés nem történt Ukrajnában. Ellenkezőleg. Elvesztették a Krímet, nem tudták leverni a Don-menti szakadárokat, és konfliktusokba kerültek más országokkal is. Most egyenesen háborúba keveredhetnek Oroszországgal. Hogy a kercsi szorosnál ki provokált kit, az kideríthetetlen. Az, hogy Ukrajna hadiállapotot vezetett be, azt jelenti, hogy európai földön újabb háborús konfliktus keletkezett. Csak remélni lehet, hogy Porosenkó elnök megtartásáért az EU és a NATO nem avatkozik be ebbe a konfliktusba.