Szolidaritás és tolerancia
E témáról tartott beszédet a német nagyasszony az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban. Kioktatta tehát Angela Merkel Európa népét arról, mi is a humánus viselkedés Európában és a világban. Egybehangzó vélemények szerint eredeti diplomáját fizikus szakon Kelet-Németországban szerezte. Én meg az ELTE Természettudományi Karán, ahol igen tisztességesen megtanították velünk, hogy a világot az ok-okozati viszonylatokon keresztül lehet megérteni. Tán egy évig voltam naiv reménykedni abban, hogy Angela Merkel is a természettudományos, sőt a sokszor szintén okszerű társadalomtudományi összefüggésekben gondolkodik.
Bevallom, naiv voltam. Azt hittem, egy nagy ország jelentősnek tűnő és egykor természettudományos pályán (bár sokak szerint inkább a „Szabad Német Ifjúság” kommunista táborában) felnőtt politikus döntéseit a tudományos tisztaság pályáján hozza.
No, a mostani beszéd végleg bebizonyította naivitásomat. Merkel asszony kioktatott, hogy kinek és minek nevében, érdekes lenne tudni. Mostanában Merkel, Soros, Macron és társaik valami humanitás nevében mocskolják nevünket és tisztességünket. Mert ők a politikai korrektek, az igazság és igazságosság tudói. Miért is? Csak!
Nézzük csak! Tolerancia! És kivel is szemben és ki is az intoleráns? Mondjuk, szilveszter éjszaka intoleráns a német nők tömege Kölnben, mert megfogdossák őket százával. Vagy éppen kisebb csoport a bugyiját is letépte és migránsból behatolóvá vált. A sajtó meg másnap és az utána való héten fogja be a száját. Lehetőleg aztán örökre.
Legyen toleráns az áldozat az agresszorral szemben? Különös logika! Miért kellett volna például a lengyeleknek toleránsnak lenni a Harmadik Birodalom hadseregével? Vagy éppen Magyarországnak jó szívvel tűrni Trianont, vagy éppen a szovjet hadsereg százezrével erőszaktevő katonáit?
Mindez a logika alapvetően az agresszort védi az áldozattal szemben. Éljen Merkel toleranciája és szolidariása! Az Európai Parlament pedig igencsak megérett a jövő évi átfogó selejtezésre.