Összhangzat egy kis konferencián
A Klebelsberg Kunó Kultúrkúria Hűvösvölgy és Hidegkút határán szombaton kiskonferenciát rendezett nem kis jelentőséggel. Mi az „Értékteremtés és értékmentés” szekcióban voltunk feleségemmel cselekvő részesek. A szekciót Tevely Arató György fiatal történész előadása vezette fel. Mi más kötelezettség miatt, csak kb. 40%-át hallgathattuk meg. Előadói stílusa, melyet korábban már megismerhettünk, maradt a régi: tiszta tény- és helyzetprezentáció, egyszerű levezetése az összefüggéseknek, magas szintű értelmezések, magyarázatok. Mondhatjuk, tiszta és közérthető.
A török időket értelmezte és ebben a végvárak, a magyar vitézek és jobbágyok és a vallás szerepét. Olyan képet adott a társadalom belső dinamikájáról, melynek hatása máig levezethető. Lezsák Sándor még mélyebben nyúlt vissza az időben. Attila hun király fia, Csaba királyfi életéről mutatott be tényadatokat, majd következtetéseket. Mindkettő mélyen belenyúlt a nemzeti identitás kérdéskörébe. Utána feleségem, Zichy Éva egy népdalt énekelt régies hajlításokkal, korhűséggel, s nemzetnek szólóan. A „Nobel-díjas az istálló falán” címet viselő saját cikkgyűjteményem a múltba visszanyúlva a magyar jelen és jövő összefüggéseit elemzi.
Náray Szabó Gábor, az MTA egykori főtitkára elemzéseimnél optimistább volt. Szerinte jelentős és az általam hittnél gyorsabb a mai magyar középosztály újjáéledése. Nem szkeptikus vagyok, csak óvatos. De az, hogy egy kiskonferencia minden előadója, szakmai vagy zenei vonalon ugyanarról beszél, minden előzetes összehangoltság nélkül, az azért jelzés értékű: lehet, hogy e nemzet egy évszázad destrukciója után mégiscsak visszatalál önmagához, önmaga meghatározásához? Újrafogalmazódnak értékeink és jövőképünk?
Isten minket úgy segéljen!