A történelem iszonyatos súlya
A valóság megismerése néha alig bírható teher, mégis, legtöbbször a leghatékonyabb a jövő építéséhez. A pszichoterápiás módszerek, tehát a lelki gyógyítás legtöbb útja a múltbéli egyéni traumák lépésenkénti feltárásán dolgozik, megszabadítva az egyént elfojtott emlékeitől, feltárva és feldolgozva azokat.
A héten igen súlyos erőszak történt Freiburgban. Egy discóban egy 18 éves lánynak extasyt adott egy migráns. Aztán hírek szerint egy óvatlan pillanatban kábító folyadékot cseppentett a poharába. Aztán a kábult nőt kivitte a közel lévő bozótosba és megerőszakolta. Majd visszament a diszkóba és hozott 7 további migránst, s nem biztos, hogy nem többet. 4 órán át felváltva „használták” a szerencsétlen tinédzsert. Aligha sikerül nyomorából, megaláztatásából valaha is egészséges és boldog emberré válnia. Fizikai sérülései begyógyulnak, a lelkiek aligha. Pszichoterapeutaként gyógyítottam súlyos eseteket. Ennél a lánynál a trauma sok év intenzív munkája után talán beheged, de a heg szerintem haláláig marad.
A döbbenet és borzalom igazán akkor válik történelmi valósággá, ha összehasonlítom a háborúról megismert adatokkal. Évtizedek óta tudom, hogy ezrekre, tízezrekre tehető a Magyarországon a „frontátvonulás” emlékeként szifilisszel vagy egyéb nemi betegséggel megfertőzött nők sora. Legutóbb egy napilap cikke 400 000 megfertőzött nőről beszélt, tehát legalább ennyi megerőszakoltról.
Sára Sándor egészen konkrét esetet feldolgozó dokumentumfilmje, a „Vád” művészileg, de naturalisztikusan mutatja be négy testvér, közülük három lány sorsát. A fiút kivégezték, mert védte húgát, a három lányt sorra vették a szovjet katonák az erdőben. Egy teherautónyi. Aztán mint bűnösöket elvitték szibériai táborokba. Mármint a lányokat.
Egyedi eset? Dehogy! Végzős gimnazista koromban a szomszédoknál időnként megjelent egy rokonuk. Csendes, szerény és dolgos. Eléggé hallgatag. De egyszer megjegyezte: Én nem vagyok nő. Lányként kerültem évekre Szibériába.
Buda elfoglalásakor a „felszabadító” orosz katonák visszacsengő adat szerint a nők 70%-át erőszakolták meg, 10-től 90 éves korig. Maradandó sérülésekkel, tünetekkel. Ennek függvényében a négyszázezres fertőzöttségi mutató nem hihetetlen. Az USA aztán segített a nem sokkal korábban felfedezett penicillinnel, mely akkor igen hatékony antibiotikum volt. Dr. Johann Béla professzorra bízták hazai alkalmazását, kikötve, hogy a baktériumtörzset nem adja tovább. Lánya, Edit munkatársam volt. Tudom, apját Rákosiék hosszú időre börtönbe zárták, kikényszerítve a baktériumtörzs átadását.
Visszaidézve a szerencsétlen és kiszolgáltatott freiburgi lány esetét, a statisztikai adatokból következtetve, ezt az életre megnyomorító tragédiát tömeges erőszakkal tízezernyi asszony, leány vagy éppen gyermekleány élhette meg hazánkban, nemzetünkben.
Csodálják még az 1956-ban kirobbant indulatot?
------------------------------
Az elmúlt hónapban az orosz állam átadta 600 000, azaz hatszázezer, a GULÁG rendszerbe vitt magyar állampolgár iratait. Mondom, írom: hatszázezer. A népesség több mint 5%-a – és fiatalságának java. Az iratok visszaadása az oroszoktól egyben bevallás. Az érintettek közül legfeljebb töredéke lehetett hadifogoly. A többit az utcákban, a falvakban és városokban gyűjtötték be, előszeretettel persze a svábokat. Azokat, kik többségében Hitler rendszere ellen voltak, kényszer-besorozottak vagy csak utcáról felkapottak.
------------------------------
Ha egymásra vetítjük a súlyos számokat: Don kanyarban százezernyi halott vagy elfogott, lágerekbe becsülten 437 000, többségében elpusztult zsidó, 600 000 Szibériában, a GULÁG rabszolgatáborában. S nem folytatom a deklasszált polgárral, nemessel, kulákkal, svábbal venddel, internálttal, kitelepítettel.
Nemzetünk szellemi kincsét ölték meg, vitték vagy üldözték el, látták el szájzárral. Kik? Akiknek gyermekei közül sokan még mindig a magyar nemzetet próbálják pellengérre állítani jól felépített bűnbakképzéssel.
Ez a nemzet valaha sokszínű volt. S ma számos elsőgererációs gazdálkodó vagy értelmiségi barátom van, akad jó néhány zsidó, vagy erdélyi székely vagy éppen erdélyi román. „Dunának, Oltnak egy a hangja...” Csak már a történelemhamisítók hagynának valami igaz beszédet.