Séta
A témát az adja, hogy a nemzet egyik megmondó embere, született tehetségű ordibáló művésze jelezte, indul a budapesti főpolgármesteri székért, és rögtön programot is hirdetett, sétáló Budapest címmel, melynek lényege, hogy kitiltsák az autókat a belvárosból. A politikai humor nagyágyúja a Kétfarkú kutyapárt rögtön rálicitált, mondván, legyen erdő egész Budapestből. Ők legalább nem gondolták komolyan azt, amit amúgy szinte mindenki komolyan gondol.
Ma már úgyszólván minden településen, melynek kettőnél több utcája van, megvalósult vagy megvalósulásra vár a sétálóutca. Melynek szerintem csak olyan helyeken van értelme, ahol nagy számban találhatók turistalátványosságok és van hozzárendelődött turistaforgalom. Mert az átlagpolgár a hétköznapokon nem sétálgat a városban, hanem dolgozik, hétvégén pihen, vagy elmegy sétálni egy parba vagy erdőbe, és az állampolgárok egy része autóval jár.
Amúgy azt sem értem, miért a belvárosok azok, ahol tiltják az autóforgalmat, egy külváros vagy kertváros mitől kevésbé érzékeny a forgalomra?
Meggyőződésem, hogy fordítva ülnek a lovon az illetékesek. Térjünk vissza Budapestre egy pillanatra! Nincs egy normális körgyűrű, ami körbe fogná a várost és közlekedni is lehetne rajta. A múltkor Szentendrére menvén munka ügyben, hallom a rádióban, hogy a nulláson óriási dugó van, megyek hát tovább egyenesen, természetesen ott is dugó van, 30 km másfél óra, ezen bizonyosan segítene, ha még több utcát zárnának le.
Miközben az autós az, akiről a költségvetés a legtöbb adót lehúzza: az autó árában minden millió forintra 300 ezer adó, vagy egyéb fizetni való jut, az üzemanyag árában minden tízezer forint tankolás után kb. 6500 Ft a költségvetésbe megy valamilyen formában, azonkívül autópályadíj, parkolódíj, szervizköltségben áfa, stb. Aközben az autós a legnagyobb közellenség. Ahelyett, hogy azon gondolkodnának, miként lehet egyszerűsíteni a közlekedést, inkább korlátozni próbálnak. Pedig a befizetett adókból lehetne felüljárókat, alagutakat építeni a városokba, hogy könnyebben, gyorsabban át lehessen haladni rajtuk egyik végükből a másikba, vagy minden olyan intézményt, vállalkozást, amelyik sok embert vonz, ki kellene költözteni a városok peremére. Például kisvárosunkban, az összes hivatal lehetne mondjuk valahol az elkerülő út mentén, egy tömbben, mellettük a szolgáltatók, a bankok, és akkor senkinek nem okozna gondot, hogy hogy jut át a városon, vagy éppen hol parkol, a belvárosiak meg nyugodtan sétafikálhatnának egész nap kedvükre.
Tudom, ez drasztikusan hangzik, de miközben az autósokat megakadályozzák abban, hogy a városokba bejussanak, aközben ugyanezek az autósok akadálytalanul hordhatják tele szeméttel az erdőket, ebben szinte senki nem gátolja őket. Parkolni szeretnél a belvárosban, na ne, kivinnél egy zsák szemetet a Deseda-partra, csak tessék.
Tudom én, hogy az autók szennyezik a környezetet, de azt is tudom, hogy sokan elégetik a kazánban a műanyag palackot meg a gumicsizmát és még egy csomó mindent, őket valamiért nem akarják eltiltani önmaguktól.
Amíg a fejlődés nem jut el olyan szintre, hogy környezetbarátabb megoldásokat lehessen alkalmazni, addig a meglevőkhöz kellene alkalmazkodni, megteremteni a mostani technikához igazodó közlekedési utakat. Mert amíg egy elektromos autó 10 millió forint, egy hasonló méretű benzines meg 4 millió, addig az nem igazi alternatíva. A különbség a mai igencsak magas benzin áron is 15 000 liternyi, abból pedig jó sokat lehet autózni, mire az elfogy, az elektromos autóban akkumulátort kell cserélni.
Mi a megoldás? Semmiképpen sem az, hogy úgy teszünk, mintha a probléma nem létezne. Tiltsuk ki az autókat a belvárosból, hurrá, rendben vagyunk. Nem, nem vagyunk rendben. Mert ha sokalljuk az autókat, akkor építsünk például gyorsan és sűrűn járó elővárosi vonatokat, tegyünk arról, hogy vasúton ne három és fél, hanem mondjuk egy óra alatt el lehessen jutni a fővárosba.
Tudom, nem egyszerű ez, de Budapesten átjutni, vagy azt megkerülni sem egyszerű. A dolgokat jelen állás szerint majd megoldja az idő, amikor az utolsó Homo sapiens leparkol a pláza előtt, és az üresen kongó áruházban belerakja kosarába a maradékot, akkorra minden fent említett probléma megoldódik. Nincs már messze, azt a kis időt már kibírjuk valahogyan a dugókban.