Egy nő
„Van egy nő. Szeret.” Így kezdődik Esterházy Péter regénye, illetve ez maga az első fejezet vagy szakasz.
„Van egy nő. Gyűlöl.” Így kezdődik a második fejezet, hívjuk most így, ekképp váltakozva jut el a végéig, a művet keretbe fogva.
Van egy nő. Jelent. Így kezdődne ez a blog, ha nem írtam volna elé azt a rövid kis bevezetőt.
Egy nő, aki jelent. Ki az a nő? Lényegtelen. Miről jelent? Igazából ez is lényegtelen, hiszen a jelenségről kellene beszélni, de a jelenség csak akkor értelmezhető, ha ismerjük a tartalmát és jó esetben az indítékait. Jó esetben, de ez most nem jó eset. Sőt, még az is lehet, hogy jó eset, mint olyan, nem is létezik bizonyos dolgok vonatkozásában. Lehet, ez is ilyen.
A nő jelentését nem olvastam. Ennek alapvetően három oka van. Első, hogy nem vagyok egy nőnek sem a tartótisztje, így a jelentéseiket elolvasni nem feladatom. Második, hogy a jelentés angolul van megfogalmazva, és nem tudok olyan jól angolul, főleg jogi kifejezések tekintetében, hogy pontosan értelmezni tudjam. Van ugyan egy hivatalos magyar fordítása, de én már nem bízom senkiben, akinek jelentésekhez köze lehet, sem az írókban, sem a fordítókban. Harmadik, ám valójában a legfontosabb ok, hogy nem érdekel.
A jelentés, ha jók az információim, az Európai Unió alapértékeinek Magyarország általi megsértéséről szól.
Innentől zavarodtam teljesen össze, hiszen nem is olyan könnyű meghatározni, mi az, hogy Magyarország. Tudom, lehet erre sokféle, érzelemtől áthatott haza-fogalom, valamint létezik jogi és földrajzi válasz is, de ha elkezdjük boncolgatni, rájöhetünk, hogy nem is olyan egyszerű ez. Mert, ha területileg nézzük Magyarországot, akkor az nemzetközi egyezmények által meghatározott földrajzi fogalommá válik, mely folyamatosan változik, ha jól tudom, az idén is változtak a határok, és ezzel a terület. Ha államilag, akkor a jelenlegi formájában köztársaság, mely az előbbi területen tevékenykedik, ám erről a területről még a hatályos alkotmány sem tesz említést, csupán hivatkozik rá, de nem pontosítja.
Miről szól hát pontosan a jelentés? Aztán a megállapításai kire vonatkoznak? Azokra, akik az éppen érvényes határokon belül tartózkodnak, vagy csak az éppen itt tartózkodó magyar állampolgárokra? Vagy csupán a magyar államot éppen most működtető hatalomról szól? Még ez lehet a legvalószínűbb, de akkor meg miért nem ezzel kezdi?
Nekem itt, a tó partján mi közöm egy nőhöz, akit soha nem láttam, sőt még a jelentését sem olvastam? Mégis, egyesek szerint, ha elfogadják a jelentést, akkor majd nekem is rossz lesz, mások szerint meg jobb lesz. Én igazából azt szeretném, ha maradna a kert, meg a halak, meg minden más is olyannak, amilyen most, rosszabbat nem szeretnék, de jobbat sem akarok. Ez tehát részemről patthelyzet, de sajnos nem én döntök.
Tehát én nem olvastam a jelentést, de vajon az a 751 képviselő, aki szavazhat majd róla, mind olvasta? Eredetiben, angolul? Tudja, hogy miről szól, és pontosan tudja, hogy Magyarország, amiről a jelentés szól, pontosan micsoda, hol terül el, kik lakják, és azt is tudják, hogy ők mit gondolnak erről az egészről? Szerintem a fenti kérdésekre nem a válasz. A többség vagy csak kivonatolva olvasott a jelentésből, vagy még úgy sem, csupán megnyomja azt a gombot, amelyikre, legyünk visszafogottak, ajánlást kap.
Bár a szavazás csak szerdán lesz, de szerintem az Orwelltől örökölt egyenlőbbek már tudják az eredményét.
Térjünk most vissza Esterházyhoz! Van egy nő. Szeret. Így kezdődik regényének utolsó fejezete.
Én csak annyit teszek hozzá, ha így van, akár jelenthet is.