Kultúrközi találkozások, csípőnél lejjebb
Budapesten vasárnap reggelre virradóan megerőszakolt egy menekült státuszban lévő fiatal afgán férfi egy lányt. Ilyen sztori manapság Európa nyugatibb részén mindennapos. Ott legfeljebb az lenne szokatlan, hogy a rendőrség az esetről közleményt is kiad. Szerencsére még nálunk lehet beszélni. És szabad elgondolkodni!
Most a rendőrség körözi a tettest, már európai szinten, mert elmenekült. S ha elkapják furcsa helyzet fog kialakulni. Mindenki tudja, ki a bűnös, és ki az áldozat. Csak éppen a tettes nem fogja érteni, miért ítélik el. Hiszen ő csak egy nőt, ráadásul egy fehér nőt vett igénybe. Miért bűn ez? Mert hite szerint nem. Le fogja ülni a mi törvényeink szerint a kirótt éveket, majd radikalizálódva szabadul. Akár élete árán is, mondjuk mint öngyilkos robbantó, igazi dzsihadista, kinek a hetedik paradicsomban ezért hölgyek sora áll érdemeinek elismerésére.
Furcsa vallásháború. Itt nem csak vallási értékek, valamilyen és különböző transzcendentális értékek ütköznek. De itt közvetlenül a szexuális kielégülés az azonnali jutalom, s a dzsihadistáknak az örökre biztosított.
Tízezrek viseltek el Afrikában keresztények közül erőszakot oly módon, hogy a nők igénybevétele előtt és után a muszlim elkövető Allahhoz imádkozott hitelesítve tettét, vagy mintegy felajánlva e keresztények ellen elkövetett áldozatát. Persze közben neki jól esett. A másik fél mindegy.
Vallásháború! Persze, igen! Jól elhelyezett jövőképpel (7. mennyország) és szó szerint kielégítő jelennel. Mondjuk egy gyros bár büféjében éjjel. Igazán jól esik.
Begyűrűzött a nyugat-európai módi nyugodt és békés fővárosunkba is. Ma néztem a neten párizsi életképeket. Eltöltöttem egykor arra vagy két hónapot. Valóban szép kultúrváros volt. Most nem sietnék vissza a képek alapján. Budapest még szép kultúrváros, s akad néhány kisebb még ez országban.
Meddig? Ameddig meg tudjuk védeni magunkat!