Heller Ágnes és a csíksomlyói búcsú
Heller Ágnes interjút adott egy lengyel lapnak. Ebből két kijelentést emelnek ki a magyar sajtókommentárok: „Orbán zsarnok” és „a magyarok nem keresztények, hanem pogányok.”
Íme egy felsőbbrendű kijelentés, címkézés – persze a liberális előítéletmentesség és politikai korrektség jegyében.
Nézzük az első részt: „Orbán zsarnok”.
A magyarok, a hülye pogányok pedig bambán, immár harmadszor egy zsarnokot választanak meg. Európa népe és már egyre több politikusa Orbánt tekinti az Európa meghatározó politikusának. Ezek szerint zsarnokra vágynak. A 2016-ős őszi TV-ostrom körüli hónapokban eléggé helyszínen és képben voltam. S naponta olvastam újságokat, néztem TV-t vagy hallgattam rádiót, magam is elemezve a Hír TV-ben. Nem emlékszem nyomra, hogy a kardlapozások, megkínzatások, lovasroham és szemkilövetés után Heller valaha is kiejtette volna az akkori vezetőre, hogy zsarnok. Szelektív látásmód, vagy elfogultság?
De térjünk a második tételre: „a magyarok nem keresztények, hanem pogányok”.
Kétségtelen, Heller Ágnesnek nem kell tudnia – kiváló tudása ellenére sem –, hogy a honfoglalás kori sírokban, tehát messze I. István államalapítása előtt számos harcos sírjában keresztet találtak. Aligha pogány szabadcsapatok törtek be tehát a Kárpát-medencébe.
Feltehetően Heller Ágnesnek, aki tudásának messze földön híre van, kevésbé van rálátása a magyar kultúrára. A több ezer éves népdalok, évszázados népi táncok, melyből Bartók és Kodály még nem szégyellt meríteni, ekkora kozmopolita (korábban internacionalista, s lassanként multikulti) gazdagságban szegényes ruhadarabok. Éljen a Benetton United Colors és konzorciumuk, akiket ma már egyértelműen az olasz híd leszakadása bűnöseinek neveznek meg.
De térjünk vissza a magyarok pogányságára! Államalapítónk, Szent István ünnepén mi a szomszéd faluba megyünk templomba. Messze nem lesz tele, de ha Budapesten vagyok, még sokszor állóhely is szűkösen akad a Pasaréti Ferences Templomban. S mondjuk Visegrádon is nagyobb ünnepeken alig lehet beférni. És dupla sorban állnak hosszú percekig a szentáldozók.
Heller Ágnes nem jut el ilyen helyekre, tehát nem tud információt gyűjteni. De azért talán hallott a csíksomlyói búcsúról, melyen évente egy napon több százezer magyar hívő jelenik meg. Az összmagyarság évente kb. 2%-a, s zarándoklat révén legtöbbször mások és mások, legtöbben több száz kilométerről érkezve.
Hol van egy ország, egy nemzet, ahol a hozzá tartozókból ennyien összegyűlnek egy napon Istent tisztelni, a Nagyboldogasszonyhoz fohászkodni, átlagosan sok szár kilométerrel mögöttük, semmi fáradtságot nem kímélve? Heller Ágnes professzor asszony nem részesült ebben, de számításaiból is kihagyta. Azt sem tudja, hogy amikor e cikk megjelenik, a templomokban milliónyi, feltehetően több milliónyi hazai és határon túli magyar énekli azt, hogy „Boldogasszony anyánk”, a nemzet ősi himnuszát. Mi is.
Professzor asszony aligha volt 2006-ban a Kossuth téren, ahol sokszor elhangzott e régi magyar himnusz. És számos külföldi tudósító kérdezte, hogyan lehet, hogy az Európában szokásos lázongás helyett itt szinte templomban érzik magukat! Nekem természetes volt.
Professzor asszony régen találkozhatott a valósággal, s lehet elefántcsont-palotájában pogányok élnek. Nem irigylem: ha kimenne Budapest valóságába, tényleg eltűnt egykori környezete, Marx, Engels és Lenin szobrai, Károlyi Mihály, szégyenteljes távoli nemzetpusztító rokonom egyébként művészi szobra. Most vonul el Nagy Imre kétes és kettős személyiségének bronzalakja is.
Nem Heller Ágnes öregedett ki, hanem mögüle az eszmék vonultak sorra sírba. Nehéz utolsónak temetni saját hitünk környezetét. Heller Ágnes ebben az interjúban élete nagybetlijét követte el. Pogánynak nevezte a magyarokat, talán felcsillantva saját identitását, de tagadva a világ valós tényeit is. Nyugodjék békében szelleme és szellemvilága!
Így múlik el a világ valósága - és Heller egykor volt dicsősége.