Szolgáltatni jó
Az egész történet egy hazugságon alapszik. Bizonyos cégeket, melyek nekünk eladnak csomagban dolgokat, energiát, vizet, internetet stb., a sor tetszés szerint bővíthető, szolgáltatóknak hívják. Ám ezek a cégek csupán addig nevezhetők szolgáltatóknak, amíg minden problémamentesen megy, megkapjuk azt a valamit, fizetünk érte, ha nem kapjuk meg, vagy nem olyan minőségben, nem reklamálunk, fizetünk, mint az a bizonyos katonatiszt, és nem nézegetjük a számlát.
Speciális estekben, mint lejjebb majd láthatjuk, még ekkor sem csak a szolgáltatóval kerülünk kapcsolatba. Mert bizony, bármilyen apró eltérés a felvázolt rendszerben, azonnal hatósággá változtatja a szolgáltatót, s aztán már csak kitekert nyakkal nézhetünk felfelé a magas lovon ülő, immár néhai szolgáltatónkra, mert ő immár a nagy ő, aki majd megmondja, ha akarja, vagy nem mondja meg, ha éppen úgy akarja.
Most a call centerekről nem ejtek szót, azt már kiveséztük. Lássuk hát a fogyasztó, és az immár hatóság kapcsolatát pár történetben.
Első eset:
Be kellett mennem az – akkor még azt gondoltam – szolgáltatóhoz, hogy elintézzek valamit. Mivel időmilliomos nem vagyok, így többször is bepróbálkoztam és egy ihletett pillanatban, amikor a fogadótér nem volt színültig emberekkel, maradtam, és próbáltam ügyet intézni. Kaptam a felszólítást, hogy mondjam meg az ügyfélazonosítómat, mondtam, nem tudom, mert a papírokat benne hagytam a kocsiban, viszont van nevem, és lakcímem, ahol igénybe veszem a szolgáltatást. Azt mondták, ez nem elegendő. Mondtam, rendben, visszajövök máskor, de azt szeretném kérni, hogy eztán a számla, és a csekk kiküldésekor ne írják rá a borítékra a nevem meg a lakcímem, csak írják rá az ügyfélazonosítómat, amennyiben a posta így is kikézbesíti a küldeményüket, akkor én azt nagy örömmel be is fizetem. Az ügyintéző furcsán nézett rám, aztán kicsit egerészett az asztalán, és lőn, meglettem ügyfélszám nélkül is, hogy mik vannak.
Második eset:
Valamikor egy távoli galaxisban éppen projektvezetőként a fenti szolgáltató volt telephelyén próbáltam némi óraleszereltetést elkövetni. Már az sem volt világos, hogy a szolgáltató egy negyedhektárnyi területen miért mérte a saját magának szolgáltatott energiát öt, nem vicc, pontosan 5 órával, ám ez mégiscsak így volt. Az órák leszerelését egy bizonyos napon 8 és 12 óra közti időre ígérték. Kérdésemre, hogy nem lehetne pontosabban, mert egyéb dolgom is van, azt mondták, nem, ha akarom a leszerelést, várjam őket és pont. Megjegyzem, a cég, amit képviseltem, havonta több millió forintot fizetett az energiáért.
Eljött hát a nagy nap, és megjelent az óraleszerelő éppen 9 órakor. Mondtam is, ez a délhez képest egész jó. Leszerelt egy órát, és kérdezte, van-e valami asztal, ahova leülhetne kitölteni a papírokat. Mondtam, van, de nem kellene előbb leszerelni a többit is, aztán adminisztrálni? Milyen többit? - kérdezte. Majd értetlenkedésemet látva elmagyarázta, hogy őket egy számítógépes rendszer irányítja, és megmondja, mikor mit szedjenek le, és ő nem szedhet le mást, csak amiről munkalapot kapott. Amúgy nagyon kedves, beszédes ember volt. Amikor elment a parkolóba, behajtott a szolgáltató egy másik autója két szerelővel, ők leszereltek két órát, majd elhajtottak. Végül is tizenegy óra volt, és már három óra le volt szerelve, megy ez, mint a karikacsapás, gondoltam. Ment is, mert megjelent az első ember, és vidáman közölte, hogy ismét kapott egy számot, s ő jött is serényen leszerelni. Ekkor kissé zaklatottá váltam, és mondtam, hogy amennyiben nem szereli le a maradék kettőt, akkor az összes újságot, minden tévét, még a BBC-t és a CNN-t is értesítem, sőt az összes rádiót is, valamint a galaktikus világtanácsot. Erre láthatólag meg nem ijedt a mester, viszont megsajnált, és serény telefonálásba kezdett, melynek eredményeképpen fél egyre nem volt már óra a telepen.
Harmadik eset:
Egy ismerősöm mesélte, hogy két évig a szolgáltató az egyik cégének lakossági tarifával számlázott, emiatt mind két év végén túlfizetés miatt még vissza is térített. Ő nem nézegette se a számlát, se a tarifát csak befizetett, ha csekk jött, és eltette a pénzt, ha pénz jött. Majd egyszer csak jött egy horribilis számla. Ezt már nem fizette be, hanem reklamált, és akkor közölték vele, hogy mi történt, sőt azt is, ha nem fizet, akkor kikötik az energiát. Végül is megegyeztek részletfizetésben. Ő mint jó fogyasztó az első részletet íziben, még ott a szolgáltató pénztárába be is fizette.
Két hét múlva jött a postás, és pontosan annyit visszahozott, visszatérítés gyanánt.
Azt, hogy innentől mi a teendő, én, a szolgáltatói ügyekben igencsak tapasztalt ember sem tudtam neki megmondani.
Most ez után a három eset után le kellene vonnom valamilyen konklúziót, de ezt inkább a kedves olvasóra bízom.