Tönkretenni
Az embernek nagyon jó esélye van arra, hogy lakóhelyét, ezt a gyönyörű Föld nevű bolygót, tönkre tegye.
Bár a technikai fejlődés, és a tönkretevés felismerése immár lehetővé tenné azt is, hogy ezt elkerülje, mégsem teszi.
A világ energiaéhsége, és az éhes gyomrok mennyiségének növekedése megállíthatatlannak tűnik.
Nem mondom, hogy ez baj, mert lehet, ez természetes folyamat. Majd korrigálódik, mint az időnként túlszaporodó lemmingek esetében. Ez persze az emberre vonatkoztatva kicsit horrorisztikusnak tűnik, ám, ha elfogadjuk, hogy az ember is csak egy természeti lény, igaz olyan természeti lény, amely időnként némi genetikai kockajáték nyomán Einsteint, Rimbaud-t, vagy éppen Messit pörget ki, ám ezek a dupla hatos dobások nem elegendők arra, hogy többek legyünk egy kontrollálatlanul túlszaporodó fajnál.
A természet önkorlátozása amúgy már működik valamelyest, hiszen a legenergiaigényesebb faj, az európai ember már megállt a szaporodásban, a baj csak az, hogy a kevésbé energiaigényesek még a felfutó szakaszban vannak, és a természetnek nem biztos, hogy lesz ideje megvárni, míg ők is stagnáló, vagy éppen leszálló ágba kerülnek.
Több milliárdnyi éhező ember gyártja az éhezésre rendelt utódokat, míg végül az űrkutató ember mindet felzabál.
Megtörtént már ez párszor, elég csak a Húsvét-szigetekre gondolni, ahol sikeresen kiirtották a fákat, aztán egymást, míg létrejött egy kis létszámú vegetáló társadalom. Most alakul a bolygó méretű Húsvét-sziget.
Józanésszel simán belátható lenne, mi a teendő, hogy elkerüljük mindezt, ám mindenki a másikra vár. Rengeteg energiát emészt fel például a szórakozás az állandóan unatkozó embernek, koncert kell, bömbölő zene, filmek, sportközvetítések, lehetőleg este, reflektorfénynél.
A világ másik felében pedig unalmukban szaporodnak, hiába, ha nincs rendes tévéadás, valamivel el kell ütni az időt, a Föld erőforrásai pedig rohamosan fogynak.
Nem mondom, hogy ez baj. Miért is lenne az? A természet majd korrigál. Az emberiség teljesen vagy nagy részben kipusztul, de ez már megtörtént többször is. Haltak már ki bőven fajok, köztük humanoid fajok is. Ám a csernobili erdő szépen megmutatja, hogy a természet, ha hagyják, újra magához tér. A paraziták eltűntével a gazdatest új erőre kap.
Lehet, az ember utáni embernek maradnak nyomok, maradnak jelek, amelyek segítenek, hogy elkerüljék ezt. Talán nekik sikerül. Bár jeleket mi is kaptunk, ám nem kaptunk hozzá elegendő önmérsékletet, hogy komolyan vehessük őket.
Már bevégeztetett, a könyvtárak fognak először elégni, aztán minden más is lángra kap. A mágneslemezeken tárolt bloggerokoskodások ezzel együtt elmerülnek a feledésbe.
Egy zabáló és szórakozó lény átadja helyét a füstből formálódó, felhőkből hulló esőnek. Ám ha lesznek, akik még látják, nem látják majd szépnek, csak érhetetlenül rájuk törő szenvedésnek.