Csúcs és siker
Lezajlott az EU-csúcs, a tagországok kormányfőinek találkozója. Elég viharos volt. Végül nagy nehezen megszületett a zárónyilatkozat, de az egyetértéstől azért messze voltak. Mindenesetre születtek döntések, igen fontosak, melyek enyhítik az illegális bevándorlás erejét és következményeit. Kicsit fellélegezhet Európa. Lyukacsos határvédelme némileg javulni fog, kissé csökken majd a migrációs nyomás és a bevándorlók tömege. Ez még messze van a megoldástól, de mégis óriási eredmény.
Az európai közhangulat messze van már a bevándorlás lelkes üdvözlésétől, Merkel „Willkommenskultur” politikájától. Egyre több országban egyre több szavazó száll szembe a migrációval, s egyre több kormány lép fel ellene. A V-4-ek mintegy egységfrontot alakítanak, most már felcsatlakozott melléjük az osztrák kancellár és a korábbi bajor miniszterelnök.
Közép-Európa kétségtelenül erősödik, véleménye egységesedik és erős ez országok közt az egyeztetés, a kommunikáció. A közös cél, a migrációs fenyegetettség elhárítása átalakítja a nemzetközi viszonylatokat. S ebben a folyamatban meghatározó hazánk szerepe.
Amikor Antall József kezdeményezte a Visegrádi 4-ek együttműködést – Trianon után, Trianon ellenére – még sejteni sem lehetett, mekkora jelentősége és kihatása lesz majd Európában.
Kezdetben keményen leképeződtek, a korábbi majd évszázados feszültségek és ellentétek. Sok minden persze máig megoldatlan, de a kapcsolatok tartalma áthangsúlyozódott.
Ki gondolta volna, hogy a nemrég lezajlott V-4 találkozóra eljön az osztrák kancellár, s a bajor miniszterelnök egy magyar kezdeményezés mögé áll a német kancellárral szemben is? Sőt, lehet, hogy napokon belül Orbán eddigi lépései és a bajor miniszterelnökből össznémet belügyminiszterségre váltott Seehofer megbuktatják Merkelt és politikáját. Pontosabban Merkel politikája az EU csúcson már végleg és látványosan megbukott, most a szépségtapaszok elhelyezése folyik.
Nyílt titok, hogy a jövő évi választásokon az EU-parlament összetételében és szellemiségében alapvetően változni fog. Az európai nemzetek lapátra fogják tenni az eddigi politikát és az EU-bizottság önkényes hatalmát/hatalmaskodását.
Ahogy 1948/49-ben szabadságharcukkal a magyarok vitték a Népek Tavaszának legfőbb zászlaját, bizony ez most megismétlődik. Orbánt és a magyarok bátorságát már nemcsak a lengyelek ünneplik hangosan, de Nyugat-Európa is, sőt még Merkel is elismerte végül, hogy a kerítés Európát is védi.
Nem is tudom, mikor volt a magyar politika és kezdeményezés ennyire reflektorfényben, s főleg pozitív módon értékelve. 1848/49-ben kétségtelenül. Korábban Buda ostromának sikerét 1686-ban egész Európa látványosan, tűzijátékokkal ünnepelte. Szigetvár hősi harca, eleste ellenére meghatározó volt az oszmán birodalom (s természetesen az iszlám) hódításának megállításában. Az is európai visszhangot kapott, akárcsak egykor a Nándorfehérváron történt nehéz győzelem.
Úgy tűnik, Magyarország mindig az iszlám hódítás megállításának sarokkövévé válik, a középkorban éppúgy, mint később, s manapság is meghatározóan. És ezek hazánk és nemzetünk sikertörténetei közé tartoznak. Ennyi elismerést, mint most, évszázada, talán évszázadok óta nem gyűjthettünk be. (Persze a nemzetközi pénzügyi világ is visszavág, nézzék meg a letámadott forint 8%-ot meghaladó romlását is.)
Míg Magyarország és Orbán Nyugat-Európában egyre ismertebbé és újabban egyre megbecsültebbé válik, attól félek, idehaza sokan alig ismerik fel szerepünk jelentőségét és sikerét.
Lehet, hogy sokakban egy-egy világbajnoki vagy olimpiai cím elnyerése nagyobb visszhangot és örömet vált ki nemzetünkben, mint az Európát meghatározó, s talán megmentő tetteink és diplomáciánk?
A nagy migrációs hullámot szinte azonnal megakasztó gyors kerítésépítés először hatalmas dühöt váltott ki nyugaton, de ma már külföldön is nagyrészt pozitívan értékelt döntés.