Ó, azok a call centerek!
Ideje lenne, ha mindenki magába nézne, és rájönne, hogy ő is csak egy kiállhatatlan ügyfél. Igen, ezzel szembe kell végre nézni, mindannyiunknak.
Kezdetben a nagy szolgáltató cégek élete csupa derű volt. Gyűltek az ügyfelek, dőlt a lé, ám ahogyan egyre több lett az ügyfél, egyre több lett a probléma is. A cég emberek tucatjait kellett, hogy foglalkoztassa azért, hogy hülye kérdésekre válaszoljanak. Érezték, ez így nem mehet a végtelenségig. Kitalálták hát azt call centert, mely már nem a cég tulajdona, csupán kezeli a felesleges problémákat. Jól kiképzett emberek akár többféle cég, többféle problémával jelentkező ügyfeleit is simán az őrületbe tudják kergetni, legyen a téma telefon, tv, biztosító, vagy bármi más.
Aki profi az profi. Az alap, hogy el kell venni a kedvét az ügyfélnek a kérdezősködéstől, ennek legjobb módja, ha a végtelenségig megnehezítik, mire a kekeckedő eljut a call center valamelyik munkatársáig.
Ha valaki felhív egy ilyen céget, akkor először is végig hallgat egy hosszabb rávezetést, melyben finom utalások vannak azzal kapcsolatban, hogy esetleg, ne is erőlködjön tovább. Ám, ha mégis kitart, akkor végig kell hallgatnia az adatvédelmi evangéliumot, aztán elkezdődik a nyomja meg az egyes, stb gombot, majd, ha megnyomta, folytatódik, újra csak gombismertetést kell hallgatnia, majd ismét, ha eltéveszti és nem jegyezte meg, hogyan léphet vissza a főmenübe, kettős, hármas, akárhányas kereszt, esetleg csillag megnyomásával, akkor kezdheti elölről a tárcsázást.
Amennyiben elég kitartó és eljut a megfelelőnek gondolt menüpontig, akkor közlik vele, hogy hívása nagyon fontos számukra, de jelenleg minden munkatársuk foglalt, várjon türelemmel, aztán elkezdődik valami olyan zene, amitől fél perc utána guta kerülgeti az óvatlan telefonálót, majd percenként bemondják, hogy mennyire fontos ő, és mennyire foglalt mindenki, és mindenki más is. Aztán ha végül kivárta a sorát, és szerencséje van, mert a jó menüpontot ütötte be, és az illetésnek mutatkozó munkatárssal beszél, támadhat némi reménye a problémája megoldását illetően, ha nem abban az esetben, tovább kapcsolják, aminek ismét hülye zene és várakozás a vége.
Amikor aztán már tényleg a megfelelő emberrel beszél, még olyankor is kiakaszthatják, persze nagyon udvariasan, mindenféle kérdésekkel és olyan válaszokkal, melyeket ő maga is tudott.
Nekem a csúcs összesen tizenkét lépcső és félóra várakozás volt, majd a jótanács, hogy problémám megoldásához fáradjak be az ügyfélszolgálatra.
Városunk töretlenül fejlődik. Végre van a városi szolgáltatóknak is call centerük. Erre úgy jöttem rá, hogy nem vitték el a zöldhulladékot. A call centert hívtam és természetesen végig mentem a szokásos menüpontokon, míg végül sikerült beszélnem az illetékes elvtárssal, aki nagyon udvariasan feljegyezte a panaszomat, és közölte, majd értesítenek. Fel is hívtak pár nap múlva és közölték: ebben az évben a mi utcánkból nem csütörtökönként, hanem kedden viszik a zöldhulladékot.
Ezzel a végkifejlettel kapcsolatban két kérdésem akad. Egyik, hogy miért nem tudta ezt kapásból a call centeres, a másik pedig, hogy ha évek óta csütörtökön vitték, akkor vajon miért változtatták ezt meg, hiszen most is szállítanak csütörtökön, csak más utcákból, gondolom, olyanokból, ahonnan eddig kedden vitték.
Ez van, a fejlődés megállíthatatlan, eljön az idő, amikor az emberek végképp leszoknak a problémázásról. Ha többet számláz nekik valamelyik szolgáltató, inkább kicsöngetik, mint hogy megnyomják az egyes, majd a hármas, aztán a kettes és végül az x-edik gombot.
Beköszönt a szép új világ, a szolgáltatók immár saját tökéletességük bizonyítottságának ürügyén megszüntetik a call centereket, hiszen azokat úgysem hívja senki, de minek is hívná, mikor minden rendben. A zöldhulladékot pedig mindenki kirakja már vasárnap este, megelőzvén a változások okozta problámákat.