Szívószál és lufipálcika
Pipifax! – fakadt ki egy német professzor az Európai Unió új rendeletéről, amelyben betiltották a szívószálat, a műanyag evőeszközöket, és a gyerekek kedvenc lufitartó pálcikáját. A Pipifax talán finoman így fordítható le szalonképesen magyarra: „nesze semmi, fogd meg jól”. A német úr meg is indokolta lesújtó véleményét az EU-bürokraták újabb uborka-egyenesítő rendeletéről. Csak a mai autókban és az új házakban több mázsa műanyag van beépítve – hogyan lehetne akkor környezetvédelmet szívószálakkal védeni – érvelt a professzor. Nagy igazsága van.
Mert műanyag nélkül már nem tudunk élni. Hogy a tengereket teleszórják reklám zacskókkal, ásványvizes flakonokkal, az az életünkre is veszélyes. Állítólag a halak a le nem bomló mikroműanyagokat a szaguk és a rájuk tapadó algák miatt tápláléknak tekintik, és megeszik. Aki ebben kételkedik, kérdezze meg a balatoni horgászokat, akik megesküsznek arra, hogy a szagosított műanyag kukoricával a legjobb a pontyfogás. Kipróbáltam, igaz. Hogy az évente mintegy nyolcmillió tonna tengerbe kerülő műanyagból mennyi a szívószál és a lufipálcika, azt csak a brüsszeli okosok tudhatják. A környezetvédelmet kicsivel is el lehet kezdeni. Na de ennyire kicsivel?
Egyre nagyobb bajban van Merkel kancellár is. A német parlament egy igen kemény migránsellenes frakcióval bővült, az Alternatíva Németországért Párttal (AfD). Ez a párt a német alkotmánybírósághoz fordult annak megállapítására, hogy szerintük Merkel 2015 szeptemberében önhatalmúlag, alkotmányellenesen nyitotta meg a német határt, hogy a migránsok százezrei Németországba masírozhassanak. Erre Merkelnek semmiféle joga nem volt. Ha ez a beadvány csak a tárgyalásig eljutna, már abból is óriási botrány lenne.
Az AfD ellenben nem elégszik meg még ezzel sem. Szeretnének egy parlamenti vizsgálóbizottságot felállítani, hogy kivizsgálják Merkel akkori törvénytelenségeit, valamint az azóta eltelt – és egyre botrányosabbá váló – időszak menekültügyi visszaéléseit. A német NGO-k, e politikai céllal működő civilszervezetek, mindent elkövetnek azért, hogy egyetlen migránst se lehessen kiutasítani az országból. Állandóvá váltak az összetűzéseik a hatóságokkal, jogi segítséget, tippeket adnak a törvények kijátszására a menekülteknek. A német állam pedig tehetetlen. A zöld pártiak, a szocdemek és a balosok politikailag nyomják a kormányt, hogy változatlanul jöhessenek újabb százezrek. Közben a német nép egyre inkább látja, hogy a beilleszkedésre képtelen, a munkát nem igen preferáló menekültek csak a segélyekre hajtanak, és kiválóan megélnek abból, hogy pénzt – sok pénzt – kapnak. A gyerekek után még többet. Így nem véletlen, hogy 2015 ősze óta egyre több migránshátterű gyerek születik arrafelé.
Ma már sokak számára tiszta, hogy a 2015-ig nagy becsben tartott kancellár asszony minden érdeme eltörpül a menekültkérdésben elkövetett történelmi hibája mellett. Merkel világpolitikai szerepe már gyengébb, kancellári széke is egyre erősebben inog.