Tiltás
„Egy dolog értékét néha nem az határozza meg, amit elérünk vele, hanem az, amit fizetünk érte – amennyibe kerül. Íme, egy példa. A liberális intézmények nyomban megszűnnek liberálisnak lenni, mihelyt létrehozzák őket: ezután nincs még egy olyan bosszantó és alapos kártevője a szabadságnak, mint a liberális intézmények. Elvégre tudjuk, mit művelnek: aláaknázzák a hatalomra törő akaratot, ők a hegyek és völgyek morállá emelt nivellálói, kicsinyesek, gyávák és élvetegek – mindig a csordaállat jut velük diadalra. Liberalizmus: azaz csorda-állatosítás…”
Friedrich Nietzsche ezt még a tizenkilencedik században írta, és íme, most, a huszonegyedikben is alkalom adódik, hogy idézzük. Az alkalom oka pedig az, hogy Tommy Robinsont 13 hónapra ítélték, mert egy szexuális bűncselekményekkel vádolt muszlim banda tárgyalásának időpontjában az utcán készített riportokat a perrel kapcsolatban. Robinson egyébként ismert jobboldali aktivista újságíró. Volt már felfüggesztett büntetése hasonló eset miatt.
Most eltekintve attól, hogy mennyire értünk vagy nem értünk egyet Robinson gondolataival és cselekedeteivel, annyit mindenképpen meg kell állapítsunk, hogy a szólásszabadság arrafelé is csupán egy szlogen, mely azonnal megszűnik lehetőségnek lenni, mihelyt a kánontól eltérő módon próbálnak élni vele.
A nyugati liberális demokráciák egyfajta véleménydiktatúrája nehezíti, hogy a dolgok a maguk valójában megismerhetők, és kibeszélhetők legyenek.
Ez nálunk is remekül működik, bárki a dolgok alapos ismerete nélkül értekezhet blogokon, közösségi oldalakon intézményes lenyúlásról, lopásról, bármiről, ám, ha egy közjogi méltóság a nagyapaságról beszél, azonnal terhességi teszteket küldözgetnek neki, felháborodott, nők írnak cikkeket annak védelmében, hogy miért is fontosabb számukra bármi annál, hogy gyermekük legyen. Ez még akkor is elborzasztó, ha a közjogi méltóságok időnként nem megfelelően cizellálva mondják a véleményüket.
Tehát Vákuum Micinek bármiről lehet véleménye, és el is mondhatja, ám az amúgy éppen erre is szerződött politikusoknak ne legyen ilyen, vagy ha mégis van, ne mondják el, mert biztosan lesz legalább egy ember, akit sért.
A szabadság tehát csupán cifraszűr, melyet hol fel-, hol meg levesznek attól függően, hogy éppen mi az érdek.
A véleménycenzúra immár tovább élesedik, a közösségi oldalak is egyre több szabályt, tiltást vezetnek be, pedig mindenkinek joga kell legyen arra, hogy hülyeségeket beszéljen. Persze tudom, az álhírek ellen küzdeni kell, de nem úgy, hogy közben kiöntjük a gyereket is a fürdővízzel, inkább tíz álhír, mint egy elhallgatott, hallgattatott valódi.
Robinsont állítólag megfenyegették, hogy a börtönben kivégzik azok, akik ellen odakinn ágált. Nem tudom, igaz-e a fenyegetés, és azt sem tudom, ha igaz, valóban beváltják-e, ám valakit csak azért halállal fenyegetni, mert más a véleménye bizonyos dolgokról, és ezeket a véleményeket esetleg másokat sértő módon fejezi ki, még nem lehet indokolt.
Talán van még, aki emlékszik Salman Rushdie-ra. Őt egy könyvért ítélték halálra, az egyik könyvesboltot, ahol árulták a könyvét, felrobbantották, a fordítói közül egyet megöltek, másokat megsebesítettek. Rushdie-t annak idején megvédték a brit hatóságok, ennyi talán Robinsonnak is megjár, ha már a szólásszabadságot nem tudják senkitől megvédeni.