Pontok, sejtek és álfrakciók
Nagy tervezésben van a vesztes balliberális oldal. Köztük újságírók, tévések, politológusok. Ki szeretnék találni a fából vaskarikát, azaz az ellenzéki pártok nélküli, demokratikus Magyarországot.
Kerekasztalok, pontok, klubok és egyéb hókuszpókuszok létrehozásáról értekeznek. Még mindig nem veszik észre, hogy pártok nélkül nem működik a demokrácia. A nagy minta – a pártérdekeket feladó összefogósdi Hódmezővásárhelyen – éppen bukás előtt áll. Hiába nyerte el a polgármesteri posztot Márki-Zay, képtelen vezetni a várost. Egyrészt mert kiderült, hogy több volt a személyiségének a füstje, mint a lángja, másrészt azért, mert nem tud a város közgyűlésének fideszes többségét ellenségnek kikiáltva semmit sem lépni. Nem sikerült ez annak idején Pécsett a fideszes polgármesternek sem, ahol a közgyűlésben akkor szocialista többség volt. Az ilyen fordított felállásnak általában bukás a vége.
Minden ilyen összefogósdi, pártok nélküli megoldás, független klub, civil pont, sejt és hasonlók a Fidesz polgári köreit igyekszik leutánozni. Csakhogy kigondolóik elfelejtik a legfontosabbat: a polgári köröket egy konkrét párt szervezte, a Fidesz. A saját, helyi pártszervezetei bázisaként, támogatójaként. Nagy fegyelemmel, egy karakteres pártvezetővel évekig dolgoztak az akkor ellenzékben lévő fideszesek, hogy a polgári körök országosan megalakuljanak, programmal rendelkezzenek, civil erővé váljanak. Egyetlen párt, a Fidesz mellett. És hogyan is képzelik a sejtjeiket, pontokat, köröket asztaltársaságokat az ellenzéki értelmiségiek, médiaguruk? Pártok nélkül. Egy pesti, kávéházi asztal mellett lehet ezekről álmodozni, de munka, szervező erő, és egy igazán tenni is képes párt, pártvezető nélkül ezekből nem lesz semmi.
Addig meg marad az ismert ellenzéki metódus, az ígéretek be nem tartása és a marakodás. Most például az derült ki, hogy Molnár szocialista pártelnök és Karácsony „miniszterelnök-jelölt” titokban 60 milliót ígért a Fodor-féle Liberálisoknak a támogató szavazatokért cserébe. Majd a sikertelen választás után rögtön el is felejtették, hogy van ilyen megállapodásuk. Fodor ki is léptette Bősz Anettet az éppen csak összetákolt Párbeszéd-frakcióból. Sebaj, a „nagy karakter”, a valaha Fidesz-körüli, most szocialista támogatással nyerő, pártfrakciókba soha be nem lépést szentül ígérő, „igazi független” Mellár Tamás az első hívó szóra beült a Párbeszéd-frakcióba. És kikötötte, hogy nem fogja betartani a frakciófegyelmet. Csak látszólag, papíron lesz frakciótag, hogy megkapják a frakciópénzt. Nem csalás az ilyesmi? És ezek a „látszólag” képviselők, frakciók, pártok és politikusok merik magukat demokratáknak nevezni. Ez az, ami miatt érthető, hogy a bal civilek, ellenzéki pártok, politikusok nélkül gondolják megalakítani a sejtjeiket.
Igazuk van, szép kis bagázs ez a mi kis magyar ellenzékünk. De a legszebb az, hogy változatlanul teli torokból Fidesz-maffiáznak, Orbánoznak, mintha bárminemű erkölcsi alapjuk is lenne megszólalni.