A mi „konstruktív” ellenzékünk
Az fel sem vetődik a mieinkben, hogy miért is kellene egy nagy többséggel megválasztott, és ezzel elismerten jó kormányt leváltani. A német ellenzék tagjai nem szeretik, de nem nevezik Merkelt vagy minisztereit bűnözőnek, korruptnak, diktátornak vagy antidemokratának. Ahogy azt sem hirdetik, hogy csak ők a demokraták, a kormányzó pártok pedig nem. Tiszteletben tartják a választópolgárok akaratát, és nem vonják kétségbe a választási eredményeket és a kormány törvényes hatalmát. Nem futkároznak külföldre „védelemért”. Megállnak egymással a folyosókon beszélgetni, nem egyszer viccelődve társalognak. Nem rohangálnak táblákkal a Tisztelt Házban, nem függesztenek ki semmi ocsmányságot Merkel szobájának ajtajára. Közösen vesznek részt tévévitákon, ahol bizony néha elszabadulnak az indulatok is. De nem kotkodácsolnak, nem otrombáskodnak, ha meghívják őket, hanem igyekeznek a választóik érdekeit képviselni, a hallgatóságot igazukról meggyőzni.
Félreértés ne essék: nagyon nem szeretik Merkelt és a kormányát sem. Ezt keményen meg is fogalmazzák, de politikai tisztességgel. Képviselőik között vannak elviselhetetlen stílusú, erőszakos figurák. Mégis igaz: a magyar ellenzéknél toronymagasan felkészültebbek, a tényeket tiszteletben tartóbbak és kulturáltabbak – tisztelet a nagyon-nagyon kevés kivételnek, itt is, ott is.
Emlékezzenek az elmúlt évek honi parlamenti vitáira! Személyeskedés, személyeskedés és harmadszor is csak személyeskedés. Érdemi, az ügyet előre vivő vita, téma sehol. Folyton arra várt az ellenzék, hogy mikor lesz az ülésen jelen a miniszterelnök, és már előre gyúrtak rá, hogy jól beolvassanak neki. És ilyenkor születtek a primitívebbnél primitívebb, szellemesnek hitt, durva kérdések. Majd vérig sértődtek, amikor Orbán Viktor keményen visszaszólt, vagy egy-egy találó mondattal érzékeltette, hogy az ilyen képviselőt valójában válaszra sem érdemesítené.
Félő, hogy az elkövetkező években is ezt kell hallgatnunk ellenzéki magatartásként. A választás óta elhangzó, elképesztően önkritikátlan ellenzéki nyilatkozatok, az alakuló ülésen látott méltatlan viselkedés mind arra mutat, hogy ezek a politikusok a folyamatos bukásaikból nullát okultak. Pedig elleshetnék az istenített nyugattól, hogy ott hogyan is viselkedik egy, a kormánnyal kritikus, de nem kekeckedő, hanem konstruktív ellenzéki párt és vezetője.