A Facebook-rejtély
Végre vége a kampánynak. Az eredmény sokakat meglepett, engem, mondjuk, nem annyira.
Most rengetegen pislognak, és nem értik, mi történt. Ezeknek a pislogóknak a többsége a Facebookon kampányolt igen erősen. A visszajelzésekből azt gondolta, mindenki egyetért azzal, hogy vesszen Orbán.
Azt is gondolták, hogy ők, akik ezt gondolják, mind nagyon okosak, a többiek, akik meg nem ezt gondolják, igen erősen buták.
Én inkább csak megfigyelőként voltam jelen az oldalon és élvezettel figyeltem, ahogy a két oldal próbálta terjeszteni a maga igazát. Nem lájkoltam, nem osztottam meg semmit, csak rákattintottam a bejegyzésekre így jelezve a Nagytestvérnek, hogy engem bizony, az igazságnak minden vetülete nagyon érdekel.
Meg is kaptam mindkét oldal épületes érveit. A vesszen Orbán-hívők, legalábbis a nekem biztosított Facebook-szemüvegen keresztül, aktívabbnak tűntek.
Összesen kétszer szóltam hozzá, mind a két esetben jogi végzettségűnek, és nőneműnek mutatta magát a posztoló. Az egyik esetben egy statisztikai adatot tettem fel megjegyzésként egy nyilvánvalóan hamis közlés alá, a sorsom azonnali kitiltás lett. A másik esetben szintén egy tényt közöltem, az állítólag jogász hölgy azt mondta, hogy buta vagyok. Ezt igazából nem is értettem, hiszen megjegyzésemben egy pillanatig sem állítottam, hogy okos lennék, viszont hozzászólásomat cáfolandó nem írt mást.
Ebből a két esetből is látszik az alapállás, aki nem hisz feltétlenül minden a Fideszt szidó bejegyzésnek, az buta. Mennyivel okosabb elhinni, hogy négymilliárd eurót simán lehet gyémántban hurcolászni ide-oda a világban, azt, hogy ez négyezer zacskót jelent, már nem kell végiggondolni, a hír igaz és kész.
Szóval olyan összegek kezdtek röpködni, hogy ezermilliárd, majd még ezer, és így tovább, aztán olvastam egy bejegyzést, amelyben már billiókról volt szó. Nem tudom, a megosztók közül hányan tudnának fejben kivonni, mondjuk négymilliárdból kétszáztizenhetet, és ha néhányuknak sikerülne is, hányan tudnák aztán az eredményt számmal, vagy ne adj isten, betűvel leírni. Mindegy is, ők okosak, a többiek pedig birkák.
Az állítólagos nagyon okosak pedig természetesen a fővárosban laknak.
Most akkor számoljunk. A nagyon okosak közül 651 492 szavaztak az MSZP-re. Ez nagyon okos dolog, hiszen ez a párt vezette az 1990-es csődig az országot akkor még más volt a nevük, de ez ne tévesszen meg senkit, mert 94-ben ők adtak egy kiváló ávós miniszterelnököt, aki mellesleg az egyik legsikeresebb magyar író volt, hiszen többet keresett a könyveivel, mint bárki más ebben a hazában.
Aztán adtak 2002-ben egy régi MSZMP-s kádert, majd egy szintén remek, KISZ-titkárt, akinek a képességeit mi sem mutatja jobban, mint hogy többször is bérmálkozott, mert elsőre még az sem sikerült neki. Nos, rá is szavazott 294 373 a nagyon okosak közül.
Végül, de nem utolsó sorban volt még egy nagyon masszív intellektuális tömeg, pontosan 1 028 257, ők a jobbikra szavaztak, egy részük elhitte, hogy végleg levetették a gárdamellényt, más részük meg azt gondolta, csak úgy tesznek, mintha levetették volna.
Valószínűleg egy csomó embernek, akik ugyan nem értettek egyet a kormánnyal mindenben, de úgy gondolták, hogy az ellenzék valamilyen okból nem kormányképes, ebből lett elege, az okosok agresszivitásából, és ez volt az első olyan választás, ahol a kormányzók kapták a protestszavazatokat. Ők pontosan a fentiek ellen tiltakoztak.
Most a nagyon okosak egy része még mindig vergődik, csalásról beszélnek végig sem gondolva, hogy miről beszélnek. Mások pakolnak, mert nem tudnak itt tovább élni. Az ő posztjaikat is bőszen osztogatják, a Facebook pedig odateszi nekik mindet, meg mellé cipő-, kozmetikum- és autóreklámokat.
A rejtély megoldódott, a Facebook nem törődik vele, hogy okos vagy-e vagy csak annak hiszed magad, a Facebook keresni akar rajtad, és keres is, függetlenül attól, hogy kire szavazol.