Betyárbecsület
„betyárbecsület (5) fn Helytelenül értelmezett bajtársiasság, amely szerint a cinkosoknak (semmiképpen) nem szabad egymást elárulniuk”
A Magyar Értelmező Kéziszótár 2003-as kiadásából idéztem. Azóta persze eltelt tizenöt év és lehet, ha legközelebb kiadnak egy új változatot, abban már az a kiegészítés is benne lesz miszerint: a betyárbecsület egyfajta közösségi érzület is lehet, ilyenkor egy közösség vagy a társadalom egy része úgy gondolja, hogy az elkövető, aki lehet akár köztörvényes bűnöző is, a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemben is részt vett, miközben tettét elkövette.
Haladjunk most szépen lentről felfelé. Bizonyára a többség hallott már Ambrus Attiláról, vagy, ahogy a magyar köznyelvbe átszivárgott börtönszleng emlegeti, a Viszkisről.
Nos, ez az Úriember, aki harminc, nyomatékosítom a gyengébbek kedvéért, 30, azaz háromszor tíz, vagy ha így könnyebb, hatszor öt bankrablást követett el. Ebből hármat az előzetesből való megszökése után. Ez a rabolni sétálgató Johnnie illetve Ambrus a vége felé már fegyvert is vitt magával és nem félt használni. Ugyan nem lőtt, csak leütött vele egy nőt, de ne legyenek kétségeink, mit tett volna, ha rákényszerül. Ezt persze csak én gondolom, az ügyvédje másként gondolja: „Magyar György beadványt nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, mivel Ambrus nemhogy gyilkossági kísérletet nem követett el, hanem inkább megakadályozta a vérontást azzal, hogy magához vette a banki biztonsági őrök fegyverét.” Gyönyörű nem? Ügyvéd úr amúgy rendszeresen kifejti nézeteit a különböző médiumokban, és ezekből kiderül, hogy igen nagy híve a jogállamnak, főleg persze annak a jogállamnak, melyben az ilyen beadványokkal jól keres, és nem tiltják el a foglalkozásától.
Nos, tehát Ambrus Walker, (akiről whisky-t csak azért nem neveztek el még hazánkban, mert errefelé csak isszák, de nem főzik), igazi sztár lett. Rendszeresen szerepelt a tv-ben, a börtönből is tudósítottak róla, hogy keramikusnak tanul. Könyveket írtak róla, sőt film is készült a sztorijából, és mostanában egy valóságshow-ban is szerepelt. 335 millió forint elrablása után ennyi, sokan úgy gondolják, jár neki.
Most pedig lépjünk néhány lépcsővel feljebb. Tegnap virágba borult a Szabadság-híd. Az ok egy bírósági ítélet. A magyar bíróság 2 év letöltendő börtönre ítélte Geréb Ágnes szülésznőt. Nevezett hölgyet még az „Orbán-diktatúra” előtt, 2007-ben tiltották el a foglalkozásától, ennek ellenére gyakorolta azt és 2009-ben ennek sajnálatosan egy haláleset lett a következménye, amiért még 2009-ben kétrendbeli emberöléssel vádolták meg.
Az ő tevékenysége és a bíróság ügyében hozott intézkedései is megmozgatták a társadalmat. Különböző érvek feszültek egymásnak, ezekbe én, szakmai kompetencia híján, úgy gondolom, nem szólhatok bele. Ám az a tény, hogy miközben foglalkozásától el volt tiltva, folytatta a praktizálást, azt mondatja velem, hogy egy ember világra segítése sokkal komolyabb dolog annál, hogy azt úgymond feketén végezze valaki. Amennyiben az eltiltást jogtalannak gondolta, úgy egy érvekkel alátámasztott jogorvoslatot kellett volna kérnie (ha jól tudom, kért is), és megvárni, míg megérkezik a felmentése, bármeddig tartson is a procedúra.
Az őt védők érvei közt szerepel, hogy rengeteg sikeres és jó hangulatú szülést vezetett le. Ha a buszsofőr levezet kétmillió kilométert, aztán behajt a vonat elé, ha csak egy sérült is van, senki nem fog törődni vele, hogy előtte hány nem volt.
Nálunk azonban, talán a Csermanek-rendszerből itt maradt ellenállói hevület, (most, hogy már viszonylag kis rizikóval megélhető), nyilvánul meg ezekben az esetekben.
Ugyanazok, akik dicsőítik, védik, esetleg még csodálják is ezeknek a köztörvényes cselekedetnek az elkövetőit, azonnal készpénznek vesznek bármilyen pletykát, és követelnek igazságot, vélt vagy meg sem történt bűncselekmények esetén. Ennek a logikának az alapján a betyárok ugyan egyenlők, de persze köztük is vannak egyenlőbbek. Az egyenlőbbeket tehát mentsék fel, még, ha az bizonyítékok ellenük is szólnak, a vélelmezett betyárokat viszont azonnal csukják le még, ha nincs is ellenük esetleg semmi. Mert egy igaz jogállam így működik, a részletekről pedig kérdezzék Magyar Györgyöt.