Zöld megoldás a munkaerőhiányra
Néhányszor említettem már, hogy sokat autózom. Általában csak a motorzúgást és a szélzajt hallgatom, néha a Kossuth vagy a Katolikus rádiót, időnként pedig valamilyen cd-t, rajta remek klasszikus rock válogatással. Szombaton valami zavarta a Kossuth-ot , a Katolikus egyáltalán nem volt elérhető, a cd-k meg a kesztyűtartóban pihentek, így belehallgattam a Petőfi rádió adásába.
Szörnyű volt, de egyben inspiráló is. Rájöttem, hogy a Petőfi troll üzemmódban a Paks II-t reklámozza. Igazi gerillamarketing módszerrel egy szó nem esik róla, sőt még valami hozzáköthetőről sem, ám a műsor meggyőz arról, hogy ez más nem lehet.
Olyan zenéket játszanak ugyanis sláger gyanánt, melyekért egy könnyedebb falunapon simán megkéselnék az előadót. Itt azonban jönnek egymás után sorban.
Most kérdezhetik, miként kerül ide Paks II. Hát úgy, hogy bizony a rádióadás sugárzása súlyos kilowattokat emészt fel, a vevőkészülékek és a hangszóróik pedig ennek a többszörösét is elfogyasztják. Egy 3 perces szám lejátszása országos szinten akár egy megawattnyi energiát is felemészthet.
Éppen ezen gondolkodom, amikor egy megtévedt embertársam zene ügyügyén azt hajtogatja, hogy nem táncolok jobban, mint ő. Lehet, de nem is szennyezem a légkört, és nem fogyasztom a drágán megtermelt energiát azzal, hogy ezt egy ország tudomására hozom.
Képzeljük el, hányan próbálkoznak különösebb siker nélkül slágereket létrehozni, s közben elektronikus eszközökkel, gitár, szintetizátor, erősítő, hangfalak, stb. égetik a nehezen megtermelt paksi áramot vagy éppen a mátrai erőmű nem éppen környezetbarát energiáját. Minden megpengetett akkord, leütött billentyű, egy-egy apró gallyat, egy-két csepp olajat alakít villamos árammá és széndioxiddá. Ez az egyik legkegyetlenebb módja a jegesmedvék kipusztításának, hiszen így hosszadalmas haldoklás vár rájuk, míg, ha fentebb emlegetett slágermenek vagy slágerinák kimennének a Jeges-tengerre előadni a műveiket, akkor a medvék rögtön szörnyethalnának és nem várna rájuk kínos, lassú halál az olvadó jégtáblák között.
Szóval én a Nébih mintájára létrehoznék egy zenei minőségellenőrző intézetet és elektronikus hangszert csak az üzemeltethetne, aki előtte az akusztikus gitáron, a zongorán, hegedűn, vagy éppen valamilyen fúvós hangszeren bizonyítaná, hogy a zene, amit játszik, több környezetszennyezésnél.
Sajnos, ahogy a foci hihetetlen mélységekbe süllyedt, úgy a magyar könnyűzene sem termeli ki manapság a maga Puskásait, Albertjeit. Miként a magyar focira kár villanyfényes meccseket és tv közvetítéseket szánni, ugyanúgy felesleges a magyar könnyűzene miatt uránatomok tömegeit bomlásra bírni.
Szóval a paksi lobbi, csak ők lehetnek, akik a különböző tehetségkutatókat szervezik, hadd fogyjon az energia. Persze azzal, hogy a jegesmedvéken túl a forgalomra is veszélyesek ezek a szörnyűségek, senki nem számol. Pedig az átlagvezető azt hallva, hogy valami, ami amúgy csupán zajszennyezés, sláger, gondolhatja úgy, hogy ő akkor minimum egy Hamilton, vagy Raikkönen. Egy-két rossz szám és ott a baj, törnek az autók, folyik a vér, csupán mert energiahiányt kell generálni.
Hallgatom, amint következő sztár értelmezhetetlen hangon nyekergi, hogyan áll valaminek a teraszán, és megpróbálom kitalálni, hogy kőművesnek, hidegburkolónak vagy éppen vízvezetékszerelőnek lenne-e jó. Szerintem bármelyiknek jobb lenne, mint énekesnek. Ez lenne a megoldás, ha a slágerlistákról az okj-s tanfolyamokra irányítanák a delikvenseket. Fellélegezhetnének a medvék, s a biztonságosan közlekedni akarók. Különösebb beruházás nélkül csökkenne az energiafelhasználás és a munkaerőhiány.
Persze tudom, ez csak egy zöld álom, az energialobbik mindenütt a világon nagyon erősek.