Utolsó, első
Az élet remek rendező, hiszen most úgy dobta a naptár, hogy az év utolsó napján írom a következő év első blogját. Tehát aki eddig nem hitt abban, hogy lehet az utolsóból első, az most, ha a Kaposvármost olvasója, akkor megtapasztalhatja egy legenda beteljesülését.
Ennyi akár elég is lehetne, hiszen a csúcson a lejobb abbahagyni, de tekintettel azokra, akik nem kételkedtek a bevezető állításban vagy már maguk is megtapasztaltak valami hasonlót, azoknak azért felvázolom, mire számíthatnak a 2018-as évben.
Mivel ez a választás éve lesz, így bizonyosan lesz haverok, buli, hanta. Lesz, mert a választókhoz a gyomrukon át vezet a legrövidebb út mifelénk. Ebből a szempontból aggályos leginkább az egyik ellenzéki párt ellen indított ÁSZ-vizsgálat, ez ugyanis jó néhány etetéstől megfoszthat minket. Lehet, soha nem tudjuk meg, hogy a méregerős birkapörkölttől a kóser kajákig vezető gasztronómiai El camino féltávjánál, a betyárburgeren túl, ám a maceszgombócon még innen mit kóstolhattunk volna Luis de nem Funes jóvoltából. Persze azért aggódnunk nem kell, marad még versenyző bőven.
Aztán a választások után jöhetnek az afterpartyk és persze az értékelések, ahol megtudhatjuk, ki miként csalt és mennyire igazságos vagy éppen igazságtalan a rendszer.
Mire ezen túljutunk, már nyakunkon lesz a nyár, a nyaralással és a foci vb-vel. Amit persze nem néz majd mindenki, hiszen a Putin rendezte vb még Paks 2-nél is hármabb lehet, ezt pedig egy demokrata nem akarhatja.
Amikorra beköszönt az ősz, már mindenki megszokja majd a diktatúrát, sőt lehet, akik előtte hevesen ellenezték, azok válnak legnagyobb hívévé, mert a diktatúra miközben elnyom, aközben le is veszi a felelősség terhét. Immár rossz döntéseink más megvilágításba kerülnek és amit elszúrunk, azt simán a hatalom rovására írhatjuk.
A legjobb soruk a fentiek fényében természetesen a blogíróknak lesz, különösen a politikai témában nyomulóknak. Nem tudnak úgy alakulni a dolgok, hogy nekik ne legyen témájuk. Amennyiben az ellenzék győz, az örömmámor hullámain szörfölhetnek karácsonyig, ha a jelenleg kormányzók koalícióra kényszerülnek, jöhetnek az okos megoldások és persze a fanyalgás, ha pedig ismét kormánypárti kétharmad lesz, akkor a gyűlöletcunami kisöpri az összes mocskosszájú addig még rejtegetett fertelmeit, hogy végre kiderüljön, egyik oldal sem különb, csupán mástól sérült, ám gyógyíthatatlan örökre.
Mindazok pedig, akik képesek elvonatkoztatni a mások vélt vagy valós nyavajgásától, élvezhetik a bulit, a haverokat, a hantát és persze az ingyen pörköltet, már amennyiben van rá gusztusuk.
Én magam megpróbálom a 2017-es vidámságot átmenteni 2018-ra is. Sokat fogok olvasni, írni, sportolni, focit nézni és persze dolgozni, miközben figyelem, hogy a proletariátus ledobott láncait miként kötözi magára a haladó értelmiség, hogy képzelt kínzókamráiban immár végleg alávesse magát a valóságdominának.